Lustaságból lapozgattam a Baudelaire kötetet, hátha rátalálok az „avant que l'ombre” egy klasszikusabb fordítására, sajnos nem. De az „L'horloge”- t. sikerült, ezt nem voltam rest legépelni. Mindenkit megnyugtatok az alábbi verssel kapcsolatban, hogy nem én vagyok melocco "encule" miklós. Igen, kisbetűvel!

Az óra

Óh, jaj, az óra! zord, baljós, kegyetlen isten!
Ujjával fenyeget s: „Emlékezz!” - egyre int: -
Száll már a rezge kín ijedt szivedre, mint
cél-lap felé a nyíl, hogy rád halált röpítsen;

a páratestű Kéj maholnap messzi vész,
mint színfalak mögé a nimfák illanása
s nagyot harap a lét minden kis villanása
az üdvből, mely tiéd, amíg a földön élsz.

Háromezerszer és hatszázszor minden órán
a Másodperc susog: „Emlékezz!” - s fába hullt
szúként perceg a Ma: „Már én vagyok a Mult
s kiszívtam életed, rút csáppal rájaforrván.”

Remember! Emlékezz! siess! Esto memor!
(Lásd, minden nyelvre zeng érctorkom tudománya!)
A perc mind dús erű, aranyló gyomru bánya,
veszni szemert se hagyj, óh, halandó botor!

Emlékezz! a mohó Idő megnyeri sorra
a játszmát, nincs csalás, csak veszíthetsz! - ez
a rend.
A nap száll; nő az éj; emlékezz! - odalent
örök szomjú a mély, pereg a homokóra.

Pár perc s tovább kegyes Véletlened se vár;
arád, a szent Erény, kin szűz maradt a párta,
s még a Bűnbánat is, (óh, bús, utolsó Csárda!)
mind így szól: „Vén bolond! halj meg, későre jár”

TÓTH ÁRPÁD