Nem hiszem, hogy a frusztráció oka (ha van) csak és kizárólag a nyelvtanulás lenne. Aki tényleg "gyötri" a gyerekét, az nemcsak a nyelv miatt, hanem más miatt is teszi, pl. hogy néz ki a füzete, miért nem 5-öst kapott matekből miért csak 4-est, hármasért büntetés jár, stb. Aki leül a kicsi gyereke mellé az íróasztalhoz és közli hogy addig nem állhat fel amíg 10 új szót meg nem tanult, az ugyanezt megcsinálja más tantárgyakkal is. Ez tényleg káros, különösen ha közben kioktatást is tart arról, hogy semmi sem lesz a gyerekből.
Én egyszer nem kacagtam akkorát mint az a kedves apuka, aki röhögve közölte, hogy előző nap megint megríkatta a lányát mert angoloztak, és hogy megmondta neki ne is tanuljon, fölösleges, hiszen utcaseprőkre is szüksége van az országnak. De ott sem csak az angoltanulás miatt volt probléma, ez csak egy volt a sok közül.

Viszont azt látom az ismerős 5-7 éves gyerekeken, hogy nagyon lelkesek, a barátnőm lányai (4,5 és 6 évesek) könyörögtek hogy mehessenek angolra. Végül megegyeztek abban, hogy apuka időnként foglalkozik velük. A lányom ovis csoporttársai között is van, aki szintén könyörgött, hogy tanulhasson, így az anyja beíratta őt az ovis németre. Néha pont akkor jönnek ki a németóráról az ovisok, amikor beérünk, egyik sem az a frusztrált, erővel tanulni kényszerített kis szerencsétlennek tűnik, aki áldozatul esett a szülők nyelvtanulási mániájának.