A világ nagyobb jellegű felfordulása inkább az elmúlt 18 év hozadéka, a fogyasztói társadalomé. Azóta vált szégyenné a fizikai munka. Meg úgy általában minden, aminek a legapróbb haszna van. Csak azok a hobbik trendik, amik viszik a pénzt.
A ´70-es, ´80-as években falun még jól jövedelmezett a mezőgazdaság, a falusi nép meggazdagodott. Mármint az a része, aki hajlandó volt dolgozni. Ehhez viszont a tsz-ek segítségére (szervezés) volt szükség.
A ´90-es évektől szoktatták le a népet a kertészkedésről. Most az EU erőszakolja azt a nézőpontot (tevékenyen, pl. a nép számára hozzáférhető jó permetszerek kivonásával), hogy csak a nagytermelők (családi garázdálkodók) termeljenek.

A városiaknál sem áll meg az 50-60 év, elég a ´30-as évek falukutatóira, néprajzosaira, szociológusaira gondolni - akikre nem lett volna szükség, ha a városnak van fogalma a faluról.

Gyerekkoromban nagyszüleimmel egy háztartásban éltem, már óvodás koromban is ott lábatlankodtam velük a kertben, nem hiszem, hogy bármit is eltitkoltak előlem. :)

A természettől való elszakadást legjobban a természetvédők példázzák: legnagyobb részük városi ember, akinek a leghalványabb fogalma sincs a természet működéséről, és meg akarják mondani a természetben élő embereknek, hogy mit hogy csináljanak. Idealista elméleteiket magasan a gyakorlat fölé helyezik.