hali!

gondoltam elmondok nektek egy tanulságos népmesét a buta lányról, hogy mindenki egy életre megtanulja hogy NEM SZABAD diplomamunka-leadást intézni...
elsősorban természetesen NEM SZABAD AZ UTOLSÓ NAPRA HALASZTANI!!! de ezt ugyebár eddig is tudtuk...
a történet ott kezdődik, amikor reggel 3/4 7-kor a könyvkötő előtt álldogáltam, hogy -a várt tumultus és túlterheltség ellenére biztosan- bekötethessem a remekművem... sikerült leadni, elvállalták egy órás határidővel, hogy cakkum-pakk (bőrkötés, spirálozás, cd) elintézik... hazajöttem, hogy majd fél egykor felveszem, gyeney egytől lesz bent és a leadási majomketrec pedig egytől háromig vette át.
természetesen a könyvkötőnél való hajnali megjelenésem esetemben feltételezte, hogy nem alszom -különben számomra esélytelen lett volna odaérni korán. úgyhogy amikor leadtam, hazajöttem és elnyomott az álom. rám jellemző módon elaludtam persze és 3/4 egykor megriadva gyorsan összekaptam magam és mentem felvenni a dolgozatot... (arra már ki sem térnék, hogy cd-t nem másoltak, egyéb problémák merültek fel, mire kb fél óra alatt sikerült elintézni)...
Akkor felmentem a tanszékre, hogy megkeressem Gyeneyt, ahol közölték velem h elment, szabó marcell sincs... majd hétfőn próbáljam meg... kösz! (persze neptunt zárják éjfélkor stb...) szóval a most vagy soha szabály lépett életbe...
to... tanumányi dékánhelyttes, tanszék, dékán, to, ketrec, tanszék... köröket róttam, közben dani -aztán neki köszönhetően a fél hök- meg bárándy gergő a telefonon, hogy valaki szerezze meg nekem gyeney számát, hol tudom utolérni, max majd odamegyek taxival....
negyed háromkor még semmi eredmény nem volt (pénteken ugyebár senki nem szeret dolgozni)... az egyetlen kicsit is illetékes ember, akit megtaláltam fél órával a leadás előtt az JOBBÁGYI volt (mint dékánhelyettes)... :S
miután két ciginyit bőgtem kicsit az udvaron, hogy hogy lehetek ekkora fos, szar bénagyerek... és ha ezt most elbukom akkor aztán tényleg kaki van (nem azért mert nem lehetne elcsúszni egy fél évet... de ha ez most beüt, pláne ilyen baromság miatt, akkor aztán tényleg az életem minden területe romokban hever és az elkövetkezendő kb egy évben kibaszott szarul fogom magam érezni...és ezt nem engedhetem meg magamnak)... szóval miután túlestem egy kis pityergésen, felhergeltem magam, hogy bemegyek hozzá és addig ki nem jövök, amíg alá nem írja nekem azt a szart, ha bele döglök is!!!
nagyon meggyőzően előadtam a sztorim, beleegyezett, hogy aláírja, d csak ha odaadm neki a konzultációs lapot... amit tanszékektől változóan bele kell fűzni vagy mellé rakni, nálunk le kellett adni a tanszéken. ezt mondtam is neki, nem hitte el és azt mondta h csak akkor írja alá, ha megvan a lap... lerohantam a tanszékre, ami negyed órával azelőtt zárt be és a hülye kurva bent volt, de mivel aznap már kb tizedszerre mentem, nem nyitotta ki nekem az ajtót... (ha legközelebb látom azt a picsát, megtépem... vagy ha ti látjátok, megtehetnétek nekem! :) )
ekkor eszembe jutott, h mikor leadtam a konzultációs lapot (ismerve a szitukat, amik megesnek velem meg a pázmány ügykezelését, csináltam egy fénymásolatot)... ekkor miniszoknyában, csini csizmában negyed óra alatt lefutotam a pázmány-otthon-pázmány vonalat a szentkirályi és wesselényi utcákban dolgozó munkások nagy örömére... :D
így 14.50-kor jobbágyi aláírta... (persze miután meggyanusíott, h most fénymásoltam... lehordott és kiselőadást tartott a jogvesztő határidőkről)...
úgyhogy 14.56-kor sikerült leadni... (ugyebár a határidő 15.00 volt...) a nénik a ketrecben nem akarták elhinni h meggyőztem jobbágyit méltányossági ügyben!!! :) azt mondták erre még az egyetem történetében nem volt példa! :D :D :D

szóval most itthon punnyadok és próbálom feldolgozni! :)
bocsi, h ilyen hosszúra nyúltam, de szerintem vicces és tanulságos sztori... és nagyon friss és nagyon nagy dolog... úgyhogy kivel osszam meg, ha nem a legjobb barátaimmal???
sok puszi mindenkinek! legyen szép és talán kevésbé kalandos napotok!!!!