Animusárnyék

  

te magad vagy

aki minden éjen

saját poklodba szállsz

és éjeidből napratérve

magaddal hozod

pikkelyes bőrödön

a szuttyós förtelmet

mi húsoddal elegy

szottyadt hájad rohasztja el

 

te darabokba vagdosott

önrothadás

te rák maga

méhed és melled

majd a másik emlőd

júdásezüstökért cserébe ment

te sötét anyag

te bűzhedett mocsok

 

lassan rothadsz el

te förtelem maga

lassan mint sav marja

szét a rozsdát

te asszonyok alja

méhetlen meddő

tejetlen szikkadás

sátán szukája

inkubust ellő

metánbűzű

mocsári szenny

 

amerre megjelensz

pusztulás és jajszó

kísér mindenütt

maszkos striga

nyákcsusszanó

hörgeteg banya

méhlepényevő

szurokhányó

nőstényszörnyeteg

mindent semmítőn

magadba szopsz

 

te maternek gondolod

szépítő tükrödben önmagad

te ocsmány fogatlan

hígkékszemű rezgő

s poshadott kocsonya

te gerinctelen

és dögletes

temetetlen halálmaga

söpretlen s öletlen

matéria