"vajon miért érdekelte a Melkhizéd (v. Melkizendek) papokat (három napkeleti bölcs), hogy több ezer kilométert utazzanak, csak azért, hogy meggyőződjenek, miszerint ez az egyszerű vidéki fíúcska (Jézus) megszületett-e? "

 

Keleti bölcsekről egyedül Máté evangéliuma ír, a születés történetének van egy olyan legendáriuma, amelyikből épp ennek a megtörténtét vitatják a legtöbben. Máté lépten nyomon arra törekszik, hogy az Ószövetség szövegei nyomán láttassa igazolva Jézus megváltóságát; az a családfa, amit József kapcsán leközöl, így értelemszerűen nem fedi a pontos valóságot.

 

"Ugyanis akkoriban az nem volt köztudott, hogy a csecsemő mindent fejjel lefelé lát, csak a későbbi tapasztalatai alapján fordul meg a kép a tudatában."

 

Mindenki fordítva kapja a képet a retinára, egyedül az agyműködésen múlik, képes -e azt a helyére rakni; felnőtt embernél ez nem okoz gondot, még ha vak is volt az illető.

 

"Az ókori népek hite szerint kézrátétellel csak az gyógyíthatta népét, akit Isten királyuknak szánt."

 

Semmi ilyet nem lehet általánosítás szintjén kezelni; főleg, hogy általában a gyógyítás eredményessége után, nem pedig előtte tartották csodatevő kiválasztottnak az illetőt.

 

"A rómaiak a keresztet akkoriban még szent jelnek tekintették. - Keresztre feszítések csak a keresztényüldözések idején voltak."

 

Tévedés; csak éppen a Spartacus-felkelés után feszítettek ki egy egész sereget keresztekre Capuától Rómáig.

 

 

"Tiberius császárhoz Rómába, rengeteg ajándék kíséretében, hogy kikönyörögjön egy menlevelet bátyja számára."

 

Ez igazolhatatlan kitaláció.

 

"kínosan ügyeltek arra, hogy egyetlen szövegrész se utaljon annak a bizonyos Jézusnak a kilétére, akit az idősebb Plinius is ismert"

 

Mit említ pontosan Plinius?

 

"Vajon ez a híres "igazmondó" könyv itt miért nem latinul "Krisztus"-nak nevezi, mint ahogy József fiát, Jézust említi - Máté evangéliumának idézésekor?"

 

Mert a köznévi jelentésre utalnak, nem konkrét személyre.

"A héber szövegben szereplő almah szó, amely fiatal nőt jelent lett parthenos-szal fordítva, ami görögül szüzet jelent és innen származik az egész félreértés."

 

Az evangéliumi szövegek tartalmi értelemben is utalnak a szűzi fogantatásra, legalábbis az I. század közepétől ez a hit részét képezte.

 

Egyébként ebben az érvelésben semmi olyan nincs, ami forrásszerűleg igazolható lenne, a tárgyi tévedéseken túl puszta spekuláció az egész. Vallási alapon persze bármit, bárhogyan lehet interpretálni, de ennek a hitelessége semmivel nem több, mint azoké az irásoké, amit éppen megcáfolni igyekszel.