Nem vitatom a tanulmány megállapításait, csak az alkalmazott jelzőt. Az uralkodó mentalitás nem paraszti, hanem a korábbi dzsentri úr-szolga szemlélet továbbélése, ez a szocializmusban is szépen ment tovább. Annyi változott, hogy a kivátságok nem származás, hanem párttagság-funkció függvénye volt, kedvezményekkel, apanázzsal járt, ma meg kapcsolat-lojalitás kérdése. '56. után az értelmiséget is sikerült bevonni ebbe, Antal József is békésen kollaborált intézményvezetői pozíciójában, ahogy sokan mások is a mai elitből, véleményformáló értelmiségből. A rendszereken átível, a nagyságos-tekintetes-méltóságos úr, párttitkár-osztályvezető-főagronómus elvtárs lett, hogy ma polgármester-hivatalvezető-államtitkár-etc. úr legyen. És lenézze a kisembert, akinek az adójából kapja apanázsát (munkabérnek nem nevezném, azt a jól végzett munkáért kapja a melós, aki bármennyire is teper a gép mellett, sosem kap 3 milliós jutalmat, persze milliárdos veszteséget se okoz, de hogyhogynem mindig neki kell rántania egyet a nadrágszíjon).

Akkor lehetne mélyreható változást elérni, ha az államaparátus-hivatalrendszer-intézmények tagjai rájönnének, hogy ők szolgáltatók, akiket az állampolgárok alkalmaznak, és a mélyreható változásokért nem kéne fenyegetőzni...a valódi, lemondó "paraszti" mentalitást a csendőr-ávos-rendőr pofonjai alakították ki, nálunk sose védte a "harmadik rend" érdekeit senki, mindenki a kiváltságosok közé törekedett, mert az adómentességet, mentelmi jogot, megrendeléseket jelent...