Egyszer, nagyon régen -- amikor még Pucros Mackó voltam -- írtam erről egy verset:
az emberek szomorúak, mert rosszul megy a soruk.
legalábbis úgy érzik, hogy ez az ő egy bajuk.
pedig annál nagyobb baj van:
másoknak miért megy jobban?
Ha mindenki ugyanúgy élne, mint ők,
észre se vennék, hogy nem jó.
meglepő, de a tehetősebbje is rosszul érzi magát.
áhítozzák a náluk is jobb módúak vagyonát.
ráadásul nagyon félnek,
hogy közelednek a nehéz évek.
Könnyű belátni, hogy nekik már igazán
akad vesztenivalójuk.
él valahol egy gazdag ember, kinek a legtöbbje van.
tévedés azt hinni, hogy az ő élete gondtalan.
hisz mit is ér az a mesés vagyon,
ha mindenki utálja nagyon.
Mi mind találunk ürügyet arra,
hogy szapuljuk szerencsétlent.