Írásaidból az tűnik ki, hogy te amolyan "magányos farkas" vagy. Ha van is csajod, csak alkalmi kapcsolataid, futó kalandjaid lehetnek.

 

Erről árulkodik amit most írtál: (Persze nem mindig ugyanaz, mert egy idő után mind megbolondul és "komoly" kapcsolatot akar.)

 

Miért rossz egy "komoly" kapcsolat? Egyáltalán, te mit értesz komoly kapcsolat alatt?

 

Amikor én nem akartam gyereket (17-27 éves korom között), akkor is mindig komoly kapcsolatra vágytam. Nálam ez azt jelentette, hogy a párkapcsolat nem csupán tingli-tangli bulizni járogatás, meg jól elvagyunk együtt, van némi szex oszt kész, hanem a kapcsolat tart minimum 1 évig, együtt megyünk nyaralni (ha megyünk) és kb. 1 év után összeköltözünk, élettársi viszonyban együtt élünk. Külön kasszán vagyunk, de jövedelmünk egy részét - megbeszélés alapján - közös kalapba tesszük, nagyobb súlyú döntéseknél kikérjük egymás véleményét. Egymást beillesztjük a saját családunkba és baráti körünkbe.

Amit magunk szerzünk, vagy szüleink segítségével kapunk, az nem lesz közös, részben sem. (Pl. bútor, háztartási vagy szórakoztató elektronikai berendezés, autó, lakás, telek.) De amíg szeretjük egymást, addig magától értetődő, hogy a párunk is használhatja ezeket, pl. lakhat a másik lakásában, ülhet a másik autójában anélkül, hogy megosztott a rezsiköltségeken, benzinpénzen felül "bérleti díjat" kellene érte fizetnie, vagy a "kedves" úton-útfélen az orra alá dörgölné, hogy ez nem a tiéd.

Amit viszont ajándékba adunk a párunknak, azt nem vonjuk vissza esetleges szakításkor sem. (Volt olyan barátnőm, akitől az ex-pasija szakításkor visszakérte a szülinapi ajándékot! Na, ez baromi nagy szemétség.)

 

Ha adódik valami nehézség, akkor nem futamodik meg egyikünk sem, kiállunk és kitartunk a párunk mellett tűzön-vizen át. Nem csak addig vagyunk együtt, amíg "buli van, mindenki happy, hú de jó". A konfliktusokat őszintén megbeszéljük. Ha kölcsönösen belátjuk, hogy nem megy, akkor elbúcsúzunk egymástól, de nem rögtön az első adódó problémánál adjuk fel a kapcsolatot és abból nem mindig csak a magunknak kényelmes részt akarjuk kivenni.

 

Akkor egy komoly kapcsolat kifutási idejének úgy 3-5 évet tartottam.

 

Ez mára annyiban változott, hogy polgári házasságot (bízva abban, hogy ha nem is holtomiglan-holtodiglan, de legalább 10-15-20 évig tart) szeretnék kötni a háttérben vagyonjogi szerződéssel (hogy ha ne adj' Isten elválunk, senki ne kerüljön ki anyagilag vesztesen a kapcsolatból, ne érezze egyikünk sem azt, hogy a másik ki akarja semmizni) ÉS minimum 2, maximum 3 gyermeket szeretnék szülni kis korkülönbséggel. :)