Nem volt időm szétnézni mostanában, így elég sokat kellett vissza olvasnom, de megérte:-)) Szóval: mint tudjátok, /legalábbis az állandó fórumozók/, mi most írattuk államiból a gyerekünket W.-ba. Eleinte nekem is voltak félelmeim, millió topicot olvastam végig, cikket, site-ot, és sehogy sem fért meg az általam tapasztalt ottani élet, az itt-ott olvasottakkal.....
Még csak most tapasztalgatjuk, hogy pontosan, hogyan is mennek a dolgok, hiszen 1.5 hónap nem nagy idő, de az eddigiek maximálisan a azt igazolják, hogy jobb döntést nem is hozhattunk volna.... Van egy kedves Hölgy, aki sokat érdeklődik a tapasztalataimról, és minden elfogultság nélkül igyekszem neki válaszolni. Apropó elfogultság: mielőtt valaki megjegyzi, mi is "lila ködösök" lettünk, most jelzem, nem volt rá lehetőségünk, ugyanis felváltva voltunk influenzásak, és mivel közösség szerető emberek vagyunk, nem vállaltunk be semmilyen közösségi dolgot, hiszen egy egész iskolát fertőzhettünk volna végig. Ez azonban nem jelenti a kapcsolat hiányát, hiszen a tanítónk bármikor készséges telefonon beszélni velünk, és tegnap reggel, amikor megvártam a suliban, akkor is mindenre türelmesen válaszolgatott. Biztos az én szegénységi bizonyítványom, de elképedve tapasztaltam olyan dolgokat, amik bár apróságok, mégsem találkoztam velük.
Tudom, nem vagytok regényekre kíváncsiak, de mindenképpen szeretném megosztani a tapasztalataimat. Szóval: eddig is minden évben minőségibb színesceruzákat vettünk /kiábrándulván a made in china című valóságból :-(/. 3 napja a gyerekem hazajött, és boldogan mondta,"nézd anya, a Zoli bácsitól milyen ceruzákat kaptam! " Mosolyogtam egy jót, hozta, de amikor megláttam a hegyét, hogy milyen szép színei vannak, elképedtem. Persze leültem rajzolni a gyerekkel. Bár kézi analfabéta vagyok, én aztán se kötni, se horgolni, se egyebek /nem vagyok rá büszke, de ez van/ nem tudok, akkora örömet éreztem ezeknek az eszközöknek a használatánál, amit soha nem gondoltam volna. A gyerek rajzai nagyságrendekkel gyönyörűbbek. Ennyit jelentenek a segédeszközök. A golyóstoll lecserélése a régi "mártogatós tollra" /ma már patronnal természetesen/ pedig olyan gyönyörű füzeteket eredményez, ami hihetetlen. Eddig is kiváló tanuló volt, viszonylag szépen írt, néhány évnyi macskakaparás után, de az, ahogy ezt a tollat tartani kell, mindenképpen szebbé teszi az írásképüket. Imádom a"tankönyveket, amit maguk rajzolnak, és biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyobb örömmel forgatja, mint az előre nyomtatottat, amikben vastaggal kiszedett szabályok vannak. Hiszen benne van a munkája, arról már nem is beszélve, hogy mire elkészíti, memorizálja amit tanul. Szép ábrákat készítenek a szöveghez, tényleg gyönyörűek. Régen utált iskolába menni, hányinger, fejfájás, hasfájás, mindennapos volt. Többet voltam itthon vele, mint ő iskolában, a gyerekorvos már azon csodálkozott, ha 2 hétig nem látott / sokszor nem volt rá példa azért, kb 3szor fordult elő:-(((/ MOst pedig, 39 fokos lázzal, komoly vitává fajult a dolog, mert nem akarta megérteni, ha tetszik, ha nem, nem mehet oda, nagyon beteg, és a többiek is azok lesznek. Így dacolt egy napig, majd másnap reggel újra felöltözött, hogy na, ma már megy, meggyógyult.../ 2 napja nem vett, nem akart inni, 39.4 volt a láza/ Eddig mindig velem akart lenni, szinte mindenhova jött velem /11 éves/ , most azt hajtogatja a haza úton, hogy miért nem hosszabb egy nap, hogy ő még maradhasson?... Eddig fogszívva ült le verset tanulni, most 3 nap alatt bevágta a "Rege a csodaszarvasról" rengeteg versszakát /úgy rémlik 42 volt, de nem akarok butaságot mondani..../
. Voltunk a farsangon, a szülők nem intrikáznak, nem beszélik ki egymást, nagyon összetartanak, és ölnének is a másik gyerekéért. Nem okoz gondot senkinek a másik gyerekét begyűjteni, segíteni, a ruhák gazdát cserélnek, szóval sorolhatnám. Olyan mint egy igazi olasz família. A gyerek pedig biztonságban érzi magát, és azt hiszem ez az legfontosabb dolog!
A vallásról annyit: édesapám orvos /nem a "hívő" fajtából maradjunk annyiban, az apósom meg lántor:-))) Most sokan azt hiszik, hogy úúú, akkor a gyerek nyilván arra hajlik, ahol nagyobba befolyásolás! Pedig nem...MI egy liberális családban élünk, mindenki elfogadja a másik gondolatait, érzéseit, tetteit. Pedig van közöttünk aki nagyon nagyon vallásos, és olyna is , aki az ima "közelébe sem megy" Itt, aki akar elmond egy áldást evés előtt, aki nem az nem, de enni nem kezd, amíg a másik nem végzett... Azt hiszem, ezt hívják egymás tiszteletének. Amióta a W.ba jár semmi nem változott e tekintetben. Mindenre nyitottak, segítenek, tudomásul vesizk, ha nem pont úgy van valami, amit esetleg ők nem úgy gondolnak. És ami szerintem a legfontosabb: ilyenkor sem gáncsolnak, akadályoznak, hogy befolyásolhassák a gyerekeket, vagy saját elképzeléseik szerint alakíthassák......
Ja majdnem elfelejtetetm: olvastam egyszer, hogy valaki azt írta, vegásra kényszerítenek mindenkit: jelentem, ma reggel a gyerek kolbászos kenyeret vitt almával ;-)))