na, pont most maradtam el, amikor ilyen érdekes irányba fordult a beszélgetés...:-)

Szóval az "ateizmus" az én szememben pont a szellemi szabadságot jelenti, azt, hogy nem korlátozzuk a gondolkodásunkat holmi dogmákkal.

Cserébe a magam részéről lemondok a túlvilágba vetett hitről és az ebből nyerhető vigasztalásból. Ugyanakkor az erkölcsi szabályrendszerem (amely persze jórészt antik-zsidó-keresztény alapokon áll - dehát ez alól senki sem vonhatja ki magát Európában) konzisztensebb, mint az általam ismert tételes egyházi normák.

Ezzel együtt jóindulatúan viszonyulok minden transzcendens értéket közvetítő eszmerendszerhez és eszemben sincs erőszakkal tologatni a gyermekemet bármilyen irányba. Ami példát mutatok neki, az nem dogma/kánon, hanem nyitottság. (Ilyenformán a "kettős nevelésnek" sincs relevanciája)

A spiritualitást nem zárom ki az életemből, sokat olvastam pl. Hamvast és Merezskovszkijt ....:-)