Biztos úgy van ahogy mondod. Úgy látszik, az alábbi két olvasmány valahogy összekapcsolódott a fejemben és -részben- hibás konklúzióra jutottam:

Kozma Pál azt írja a Guyot-művelésről: „Hátránya, hogy szárazabb években a bogyók ráncosodnak, növekedésben visszamaradnak, rosszul színeződnek, sőt le is sülhetnek, s a termés cukorfoka elmarad a bak- és a kordonművelésű tőkék termése mögött.” (A szőlő és termesztése II.: A szőlő szaporítása és termesztéstechnológiája. Második, átdolgozott kiadás. Akadémiai Kiadó, 2001. 87. old.) 

Kriszten György egyik könyvében „A Guyot-művelés hátrányai” című részben írja: A Guyot-művelésű tőkék a kísérletek tanúsága szerint valamivel igényesebbek a talaj iránt, mint a kordonművelés. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a tőke termőfelületéhez mérten kevesebb a többéves rész, mint a kordonművelésűeknél, ezért kevesebb tartalék tápanyagot képes raktározni, tehát jobb környezeti adottságokat igényel. (Tavasztól tavaszig a szőlőben. Harmadik, átdolgozott kiadás. Mezőgazda Kiadó, 1999. 82. old.)