ha van annyi nyitottság benned, hogy az olyasmit, mint pl. amit alább leírtam, képes vagy elfogadni és érteni, és örülni neki, hogy a gyereknek még megy, ami neked már nem :-), akkor semmi gond.

én pl. utálok ateista lenni, mert súlyosan korlátozott bír lenni az ember szellemi értelemben, ha az, de sajnos, az istennek se bírok rendesen megvallásosodni :-)

bicskanyitogatóan hat rám a primitív, sárban tapickoló materializmus, de hasonló vad ellenállást érzek a tételes, kötött szövegű imájú, templomjárós nagybetűs vallás iránt.

kifejezetten irigylem a gyerekeimet, amiért képesek úgy beleájulni a nagy csodákba (pl. jézuska), ahoyg kell. és mielőtt megkérdeznétek, nem, nem féltem őket, hogy benneragadnak és szentfazekak lesznek, nem: sajnos túl hamar lesznek kiábrándult, cinikus nagy lovak ebben a mai világban, a w-ban talán kicsit később. :-)

(elnézést a hívőktől, remélem, nem bánt senki ez a frivol hangnem)