Az előbb írtam Neked, hogy tisztellek a vágyaidért, valamint azt, hogy egy klasszikus értelemben vett férfira van szükséged, és válaszoltál rá, amivel egyetértettem.

De kénytelen vagyok megszólítani újra téged. Kérlek ne sajnáld már magad annyira! Éld meg az énedet és nő mivoltodat a saját teljességében! Legyél kedves és empatikus tudj érezni és megadni magad az érzéseidnek, de mindig tudd, hogy mit akarsz illetve miért, milyen kompromisszumot vállalsz. De ne sajnáld magad könyörgöm! Nem hinném, hogy van ami jobban riaszt bennünket férfiakat, mint a megbántott, aki az életét elrontottnak érzi, de azért mást a hibáztat. Ez azok közé a dolgok közé tartozik, amit mi soha nem tudunk földolgozni, és mit kezdeni vele.
Legyél laza, jókedvű, mosolygós! Viszont csak azt engedd magadhoz közel, akiből kinézed azt, hogy klasszikus értelemben véve is férfi tud lenni, azaz képes felelősséget vállalni leendő családjáért, és vágyja akarja is azt.

Tuti, hogy van ilyen férfi!