Azért tedd hozzá, hogy szerinted a hátrányára. :-)

 

Így van, szerintem. Más nevében nem is beszélhetek.

 

 

Valószínűleg ez a változás többeknek előnyös színben tűnik fel. :-)

 

Nem részleteztem eddig, de komolyan kíváncsi vagyok a véleményedre, hogy "előnyösnek" tekinthetők-e a következők:

 

- Felsővezető-váltás után az idősebb középvezetőket lecserélik, mondván, hogy "lassúak", nehézkesek, hiányzik egy szakosító vizsgájuk, különben is már elérték a nyugdíjkorhatárt, ősz a hajuk, nagy a pocakjuk, stb. Fiatal (35 alatti), ambiciózus férfiakra és nőkre, akik alig rendelkeznek 2-3 év munkatapasztalattal és emberismerettel (!), a (másod)diplomájukon is alig száradt még meg a rektor aláírása.

 

- Kifejezetten autoriter, katonás stílusú vezetés, parancsuralmi rendszer, napi beszámoltatások, állandó fenyegetés és stressz. Újdonsült főnökökkel elszalad a ló, pusztán élvezetből is fölényeskednek. Beosztottakkal, más kollégákkal, kuncsaftokkal, akivel csak lehet.

 

- Nagy mennyiségű munka, elmaradás, ami évekkel korábbi létszámhiányból ered (a munkáltató maga a bérköltségeken akart spórolni, ezért anno felére csökkentette a létszámot), egy dolgozó két-három emberre eső munkamennyiséget végez.

A túlórázás rendszeres, elvárt, a törvényi max. 180 napot is meghaladja egyhuzamban, de külön fizetség nem jár érte. Legfeljebb kevesebb fenyegetés, ledorongolás.

 

- Ha hibázol, jaj neked! A stressz, a fáradtság, a pozitív motiváció hiánya miatt egyre többet rontasz, ördögi kör.

 

- Más munkahelyet keresel, de a szakmádban telített a piac, más profilba nem illik bele a képzettséged (még menet közben tovább- és átképeztetve magadat sem!), de ha be is hívnak állásinterjúra, lesír rólad a menekülhetnék, ezért juszt sem téged vesznek fel!

 

"Ha mindenáron mérleget akarunk vonni, akkor pozitív az egyenleg! ;)"

Amennyiben az érzelmeket belevonod, úgy valószínűleg, ezt nem tudom (és nem is akarom) megítélni. :-)

Szerinted lehet érzelmek nélkül élni? Nemcsak egy nőnek...

 

Ha tetszik egy film vagy egy könyv, az is érzelem. Ha drukkolsz egy focicsapatnak, ha te magad űzöl egy sportot, az is. És a társadalmi életben, az embertársainkhoz való viszonyulásokban annál több szerepük van. Vagy te talán remeteéletet élsz? Egy munkahelyi közösségben nem törekedtél a beilleszkedésre, a jó kapcsolatok kialakítására?

 

De kapisgálom, amire te ki szeretnél lyukadni. Csak én a komplementered vagyok, úgy tűnik. ;)

 

Nekem pl. a foglalkozásom és a munkahelyem megválasztása racionális szemszögből nézve jó döntés volt. Fehérgalléros, értelmiségi szakma, van némi presztízse, közepesen jól lehet vele keresni, támogatják a szakmai fejlődést, továbbtanulást.

 

Csak azok a fránya érzelmek ne lennének! Mert én kreatív, kétkezi munkát szeretnék inkább végezni (szerintem pl. egy kozmetikus is keres annyit, mint most én), közvetlen örömet okozni a munkámmal más embereknek. Szeretném élvezni a munkámat és szívvel-lélekkel csinálni azt. Hiába minden "dicsőség" és objektív szempontból előny a jelenlegi foglalkozásomban, ha egyszer nem szeretem! A papírmunka unalmas, száraz, lélekölő. Nem köt le, egy cseppet sem érdekel. Ebben az irányban "fejlődni" sem szeretnék tovább.

 

Valahogy így van ez a gyerek-kérdéssel is. Ha valakinek az (leegyszerűsítve) maga a pokol, akkor észérvekkel sem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről. Mert ez alapvetően érzelmi beállítódás kérdése, az más lapra tartozik, hogy ennek igazolására racionálisan ideológiát szoktak gyártani az érintettek.

 

Mint ahogyan a másik oldalon állók is, kontra. ;)

 

Természetesen ez a feltételezés nem állja meg a helyét, ha te ugyanolyan lelkesen vettél részt a "céges" bulikban, közös összejöveteleken s ugyanúgy őszintén tudtál örülni a kollegina új plazmatévéjének, mintha gyereket szült volna...

 

Részt vettem, élveztem, velük együtt örültem. Sokáig olyan voltam mint ők, és őket éreztem a családomnak, sok-sok testvérnek magam körül. (Egyke vagyok, mindig is hiányzott nekem a testvér!)

 

Viszont ők vice versa nem örültek az én örömeimnek, sikereimnek, mert vetélytársat láttak bennem. Én hülye, meg csak azért hajtottam, hogy ne szóljanak le, hogy nem tartok lépést velük. :P

Aztán jött a páli fordulat, le is írtam, hogy mi váltotta ki.