"Akikről beszéltem, évekig keserítették az életemet, be akartak darálni kíméletlenül."

Gondold el ezeket az embereket egyenként egy-egy gyerekközpontú munkahelyen. Ők ugyanezt gondolták volna pepitában. Egyszerűen nem a (számodra) megfelelő helyen voltál.

"Bennük sem volt egy szemernyi tolerancia, ne aggódj. Javarészt miattuk és a saját vakságom (mert ezt akkor nem láttam!) miatt tartok most ott, ahol. Gallyra ment az életem."

29 évesen azért ne érezd magad elveszve. :-) Messze még a nyugdíjasotthon. :-)

"Velük nem önmagában az volt a probléma, hogy nem akartak gyermeket vállalni (pedig ők is erősen családalapítási korban voltak), hanem az, hogy ellehetetlenítették a gyesről visszajött kolléganőket (néhány hét, hónap után mind menekülőre fogta...)"

Nem lehetséges, hogy a gyesről visszajött kolléganők nem érezték már sajátjuknak a közösséget, lévén, hogy nem a közösség változott, hanem a biokémiai változások miatt ők maguk?

"És a kedves kolléganő adójából élősködő gyeses anyukának hogy van pofája délután ötkor babakocsival felfurakodni a metróra és foglalni a helyet a munkából fáradtan hazafelé igyekvők elől?

Csodálkozol, hogy mindezek után én gyűlölöm az ilyen fajta embereket?!"

A jelek szerint nem rád vonatkozott, mégis magadra vetted...
Csodálkozol, hogy ha te gyűlölsz valakit, akkor az is távolságot akar tartani Tőled? :-)