Szekunder ösztön lehet minden, ami túllép a(z életben maradáshoz) szükséges, de nem elégséges, primer ösztönökön. Utóbbihoz tartoznak az alapvető szükségletek: éhség, szomjúság, fajfenntartó ösztön, stb. Előbbi mindaz, ami akkor kerül előtérbe, amikor már a primer ösztönök kielégítést nyertek, mint pl. a gondoskodás vágya, szociális interaktusok, stb. (lásd még Maslow-piramis, vagy gyengébbek kedvéért: http://www.matekpokol.club.hu/box/marketing-tetel-8_motivacio.doc)

Az önmagában fennálló fogalma alatt a szubsztancia fogalmát értem, vagyis olyan benső lényeget (vagy akár rendezőelvet), amely mentes minden külső hatástól/változástól, oka önmagában van és nem kívüle. Ilyen rendezőelv (mégpedig immanens) Schopenjauernél az Akarat is, vagy Fichte Én-je, Leibniz monászai, Hérakleitosz tüze, Hegel Világszelleme, stb. Ami a nemi vágyat illeti, az nem más, mint az individualizálódott Akarat. Ha képes lennél túllépni a női magazinok bulvárszintjén (mint pl. Schopenhauer nőgyűlölő volt, húha, ja és még sok más is volt, meg uszkárja is volt, meg szeretett nagyokat enni, blabla), és nem haladná meg a szellemi kapacitásod mindaz, amiről írt, akkor nem is tennél fel ilyen botor kérdéseket.

A következő hagymázas mondataid nem érdemelnek reflexiót.

Éhség. Mi az, hogy mi az, hogy mindent megennék?! Próbáld ki, de azért ne juss el odáig, hogy embertársaidra vetemednél. Tudod, a törvény bünteti, meg amúgy is. A példa kiváló, mert nem azon van a hangsúly, hogy hány nap vagy hány hét telik az eszméletvesztésig, hanem azon, hogy egy átlagos éhség alkalmával nagyobb a valószínűsége, hogy kívánsz valamit, valami konkrétat, mígnem pár napos éhség után már aligha konkrét étel után vágysz, hanem akármilyen étel megteszi, amely csillapítja az éhséget.

Egyszerű vagy kisfiam, mint a faék. Amivel nem lenne baj, ha mellé nem lennél buta és rosszindulatú. Ezennel lemondtam rólad, gyermek. Menj, keress egy istent, a sufniban megtalálhatod.