Az, hogy kinek mi az unalmas, ízlés kérdése. Mint ahogy mást vár el egy mindíg rohanó menedzser, mint a gyesen lévő értelmiségi, vagy egy nyugdíjas. Van, akinél a reggel 11 órakor kezdődik. Amíg egy TV, rádió kuratóriumában alapvetően pártok vazallusai mondják a frankót, sose lesz pártatlan. Ha meg véletlenül az  lenne, akkor mindkét oldal fröcsögne egyszerre.

A Napkelte azóta lett piros posztó egyesek szemében, mióta Gyárfás szkanderezni hívta ki a MOB elnök pártalalnököt.

Addig a kinyilatkoztatások kölcsönös terepe volt. Mert egyik magát politikusnak mondó genya sem azért ment be, hogy a feltett kérdésre válaszoljon. Hanem csak azért, hogy legyen egy újabb lehetősége elszajkózni az éppen esedékes párthatározatot, az aznapi agymosás jelmondatait. 

Az én igényeimet sem elégíti ki a legminimálisabb szinten sem ez a műsorfolyam. De különbözőek vagyunk. Van akit leköt egy-egy hosszabb riport valamellik színész, vagy sportoló XX éves szülinapi ajnározására.

Pedig voltak emlékezetes percek is. Mikor pl. a hétszercsavart génű ügyvéd kenyérrel dobálózott. Persze ő is komancs ügynök provokátor.