Vinnélek, vinnélek...

De pengeélen táncolunk, mindenestül, minden nap.

A mainak utánanézheccc... (Így írja a zélet a fórumot. ;p)  Nem kérdéses: a kizökkenés - mai családlátogatás - volt a bezakkanás oka. Legyűrtem. Kedvesebb gombócot sose. A kedvetlenekről meg - sosesosesose többet, nekem élnem kell! :((

Érted ezt...?

Off: a múlt héten az egyik napon (kb. 3 órányi alvás után) vagy 14 órát dolgoztam, benn, a cégnél. Hazaindulás előtt elmentem pisilni, csak úgy mexokásból, és hasonlovas indíttatásból belenéztem kézmosás közben a tükörbe... És rettentően megijedtem attól, amit (akit?) láttam...

Ki-be ugrál a két szemem, ugy érzem.
Ha megbolondulok, ne bántsatok.
Erős karokkal fogjatok le szépen;

ha majd egész valómmal kancsitok -
ne mutassatok öklöt, úgy se látom.
A semmiből vissza ne rántsatok.

Gondoljátok meg: Ezen a világon
nincs senkim, semmim. S mit úgy hivtam: én,
az sincsen. Utolsó morzsáit rágom,

amig elkészül ez a költemény...
Mint űrt a fényszóró, csupasz tekintet
kutatja bennem: Mit vétettem én,

hogy nem felelnek, akárhogyan intek,
hogy nem szeret, ki jog szerint enyém.
Ne higyjetek értetlen bűneimnek,

míg föl nem ment az odvas televény.

Ez ugrott be, hirtelen, akkor (persze bénább sortördeléssel ;p) Meg az, hogy engem nem oldhat föl ez sem. Én még meg se bolondulhatok, amig saját kedves kis bolondom sorsát sínre nem teszem. (há-há-há... :P )