A vágyat itt most ne banális, hétköznapi értelemben értsd. Nem (feltétlen) konkrétra irányuló vágyat értek itt, hanem egy univerzális vágyat, az individualizálódott (schopenhaueri) akaratot, amely csak a törekvés attribútumával rendelkezik, semmi mással, tehát ez nem egy materiális, intencionált törekvés. Itt csak a vágy van, a lehetőség akarása (vágya), legyen az bármi. Bármi, ami nem most van. Ez a vágy a priori vágy, ennyiben mindig a lehetőség lét-szférájában van, megelőzve minden megvalósulást (amely megvalósulás pillanatában a vágy már jelenség lesz, a posteriori). A vágy primátusa nemcsak az időbeliség horizontján értelmezhető, hanem egzisztens-ontikus szinten is. Mindig a "potenciális Minden"-t fogja át, mindig univerzális, míg a megvalósulások természetszerűleg csakis partikulárisak lehetnek, kizárva ezzel az összes többi megvalósulás lehetőségét, amely okkal töltheti el frusztrációval az ezt érzékelni és átélni képes egyéneket.