"rendszerint a jobb minőség marad fenn"
Ezt nem így látom. El-eltűnnek kis kiadók, de sosem a legrosszabbak. Ippeg múlt héten értesültem, hogy kis hazánkban háromezer (3000) könyvkiadó létezik, amely csak a könyvkiadásból él meg; közülük mintegy háromszáz az a nagy- vagy ismertebb nevű, amelynek kiadásaival az üzletekben is találkozhatunk. Még így is borzasztó soknak tűnik ahhoz képest, hogy kis ország vagyunk. Mégis megélnek, rejtély, hogy abból a néhány könyvből-e, amelyet évente van szerencséjük kiadni. A könyvek minőségének satnyulását látom évek óta, és egyáltalán nem remélhető, hogy a férgese hullik ki a versenyből, hiszen az Alexandrát is ezért hoztam fel példaként (mellette is épp elég szarság jelenik meg tucatszám). Ennek oka pedig szerintem sosem a minőség, ugyanis az sok embert egyre kevéssé érdekel. Könyvolvasás terén már régen kettéváltak az érdeklődők: azokra, akik minden agyonreklámozott szemetet megvesznek, azokon kívül sok egyebet nem olvasnak és/vagy azokat is inkább csak azért, hogy képben legyenek, ami az "áramlatot" illeti, és azokra, akik inkább antikváriumból vásárolnak (régi könyveket, minőséget, bár árban manapság nem csekélyebb összegért). Akikből a könyvkiadók és -terjesztők élnek, azoknak majdnem mindegy, úgyis az érdeklődésük szerint vásárolnak; kevesen vannak, akik úgy gondolják, hogy "na ettől a kiadótól a múltkor kiakadtam, mert nem alkalmaz korrektort/szerkesztőt/lektort/hülyeségek voltak a könyvben/tutira nem nézte át senki, tőlük aztán nem veszek többet semmit". (Kevés ilyen igényes és tudatos olvasó van, bár több volna, érdemes volna értük jobban dolgozni.) Akinek szakkönyv kell, megveszi akkor is, ha a könyv nincs lektoráltatva. Akinek a vikingekről kell történelmi regény, megveszi akkor is, ha aztán a nem hiteles versfordítások okán falhoz vágja. Amíg tömeges igény nincs a jobb könyvekre, a helyzet úgysem változik. A tömegkultúra pedig -- lásd blogirodalom, meg hogy manapság mindenkinek minden szösszenete megjelenhet, aki két sort írt és olvasott életében -- jelenleg nem afelé tart, hogy népszerűsítse ez a fajta igényt. Az írott nyelv egyébként az internet terjedése óta kezdett jelentékeny mértékben és rövid idő alatt megcsúfulni.

"a fordító nem muzeológus. mindig azt a stílust kell választania, amelyik a legjobban passzol az adott könyvhöz... jogosult a modern politikai bükkfanyelv is akár, ha valamilyen korfestő vagy couleur locale szerepe van. summa summárum annak elismerésével, hogy az irodalom nyelve mindig kicsit emelt, én mégis azt mondanám, hogy közelítsük az utca nyelvéhez, amennyire lehetséges. persze a túlzás mint mindig, itt is kerülendő"
Lehet, hogy elbeszélünk egymás mellett. Ha modern/szlenges/trágár/abszurd/poszmodernavangárdfrancsetudjami a könyv, akkor azt a fentieknek megfelelően kell érzékeltetni. Épp ez az, amire sok fordító nem képes -- hogy úgy adja vissza a könyvet, ahogy az eredetiben szerepel, mert nincs hozzá fantáziája, nincs antennája a stílushoz, nincs képessége a magyar nyelv adekvát és választékos használatára, vagy már a fordítása elején azt találom, hogy "kedves szerkesztő, az alábbikat nem tudtam lefordítani -- és itt következik tízsornyi szócikk, amelyeket szép sorjában megtalálok a neten, ahogy ő is meg tudta volna találni, ha összeszedi magát (az ilyenektől frászt kapok). Ha azonban különösebb stílus nincs feltüntetve, csak szimpla történelmi/romantikus/krimi/francsetudjamidekonkrét a műfaj, azokhoz nem kéne csak azért konyhanyelvet használni, mert a fordító nem alkalmas többet nyújtani.

"legföljebb hajósai vagyunk a nyelvnek. de az áramlatok parancsolnak, nem mi"
Az áramlattal szemben is lehet úszni, igaz, nagyobb erővel. Erre az erőre kellene kicsit nagyobb intenzitással ráhajtani, és akkor talán az áramlatban is nagyobb könnyedséggel evickélnénk tovább. Úgy fogalmaznék, hogy az áramlatok parancsolnak, de mi is felelősek vagyunk azért, amit kiadunk, és mi is formáljuk a nyelvet azáltal, amilyen minőséget kiadunk, hiszen egy idő után talán majd épp az lesz uralkodó áramlat, amivé a nyelvet írásban tettük. Lehet, hogy az olvasót hatások érik másfelől is, de aki olvas, azt a könyvek is befolyásolják. Ha azonban a könyvekben is azt látja, amit máshonnan tapasztal, nem lesz igénye többre, jobbra. Nevezz idealistának, de azt mondom, amíg törődünk az írott szóval, mindig lesz forrás, amelyhez visszanyúlhatnak azok, akik elbizonytalanodnak vagy elegük lesz abból, ahogyan körülöttük szép gyorsan minden megváltozik.

"nem két könyvkiadó van, amely a fordítón és a lektoron takarékoskodik leginkább. olykor úgy, hogy nem alkalmaz sem lektort, sem korrektort"
Pontosan tudom, hiszen ebből élek vagy nem élek meg. Nemegyszer kértem egy bizonyos kiadót, hogy nézesse át a könyvet, amelyet éppen szerkesztettem, hogy tartalma biztosan megfeleljen a valóságnak, ha már egyszer az én nevem is szerepel benne; nem került rá sor. Egy idő után kértem, hogy a nevem inkább ne jelenjen meg sehol.

A lektor szót pedig szeretném pontosítani, nem tudom, miért mindenki ezt használja. A lektor szakmai szempontból nézi át a könyvet, a szerkesztő és/vagy olvasószerkesztő pedig nyelvi szempontból felelős érte. (Ja igen, a stílusért meg a fordító. Sok fordításon ugyanis a "kijelöl + del" kombó sem tud érdemben segíteni.)