Nekem más a véleményem. Az én gyermekkoromban a könyv szent volt, manapság meg a túltermelés és minőségromlás miatt egyre kevésbé az." márpedig a piacgazdaságban túltermelés esetén rendszerint a jobb minőség marad fenn, a selejt meg eltűnik. legalábbis normális körülmények között.

Épp ezért hiszem, hogy az irodalmi nyelvet el kell választani a köznyelvtől (amennyiben nem a köznyelv ábrázolása a cél, ami nem zárja ki a mai szleng, szóhasználat alkalmazását stb.), s az első három pontot inkább érzem nyelvi hibának, mint stilisztikainak. Kérdezz meg bármely szerkesztőt (leginkább a hagyományőrző Európa berkeiből), egyből az orrát fogja fintorítani"a helyzet az, hogy a fordító nem muzeológus. mindig azt a stílust kell választania, amelyik a legjobban passzol az adott könyvhöz, ugyanakkor amennyire csak lehet, modern. ami azt illeti, nyelvhasználati problémáim még sosem voltak az Európában. legföljebb visszahívtak, hogy mi az a dikó, vagy mit csinál az aki átvádol valamin (ez konkrétan egy kelta Britanniában játszódó regényben volt). akkor elmondom, erre bólintanak oszt annyi. de jogosult a modern politikai bükkfanyelv is akár, ha valamilyen korfestő vagy couleur locale szerepe van. summa summárum annak elismerésével, hogy az irodalom nyelve mindig kicsit emelt, én mégis azt mondanám, hogy közelítsük az utca nyelvéhez, amennyire lehetséges. persze a túlzás mint mindig, itt is kerülendő.

Tehát, ha a purista szó a könyvek ízléses és olvasható szövegben írt tartalmát jelenti, szívesen vállalom a jelzőt. (Meg egyébként is.)" nem tudom. Nádasdy tanár úr értelmezésében a purista az a konzervatív, aki nem alkalmazkodik az élő nyelvhez, hanem igyekszik azt arrafelé irányítani, amerre szerinte haladnia kell. ez pedig lehetetlen feladat. mi nem urai, legföljebb hajósai vagyunk a nyelvnek. de az áramlatok parancsolnak, nem mi.

"Ami az írott nyelvet illeti, a fordító nagymértékben alakítja azt, hiszen hatványozottan több a fordítás a könyvpiacon, mint magyar írótól származó mű. Szerintem még nagyon sok olvasó fejében él valami olyasféle hit, hogy ami a könyvben megfogalmazva szerepel, annak úgy kell lennie, és úgy is kell mondani/írni (kivéve persze, ha alexandrás gyöngyszemekkel találkozik, mert azokban, hál' istennek, egyre több olvasó ismeri fel a gagyikategóriás szöveggondozást, mint eleinte hittem). " tökéletesen igazad van, csak annyit tennék hozzá, hogy boldoggá tenne, ha csak az Alexandra adna ki gagyit. de sajnos nem ez a helyzet. ott az LXJ  szemete (most asszem már máskéoppen híják), vagy a Szukits örök bosszúságom forrása, ők csodálatos könyveket adnak ki minősíthetetlen fordításban. és még lehetne sorolni. csak reménykedek (m?) hogy mégis a minőségi könyvekből van több.

Nehogy már a rossz fordítók döntsék el helyettük, hogy mit hogyan kell mondani/írni... irtózatos szerencse, hogy utánuk még szerkesztő és korrektor is következik a sorban; ha nem így volna, manapság egyáltalán nem vennék könyvet a kezembe."kedves barátom! asszem te roppantul derűlátó vagy. nem egy, és nem két könyvkiadó van, amely a fordítón és a lektoron takarékoskodik leginkább. olykor úgy, hogy nem alkalmaz sem lektort, sem korrektort.