Én megértem az érvelésed, nem az első az életemben ( család- közelemben), aki egyetlen érvet ismer, a bibliának a szájába rakott ( belénevelt) érvelését.

Nem is akarlak meggyőzni, hogy nincs igazad, mivel minden nézőpont számára ( aki én vagyok meg te is vagy) vannak alapvető tételek, mondhatnám axiómák, amikből kiindul, és a legnehezebb ezeket kívülről megingatni.

Az én olvasatomban a tökéletességet pl. nagyon sokféleképpen meg lehet fogalmazni.
Mondok egyet.
A közeledés a tökéletességhez az azt jelenti, hogy egyrészt : egyre jobban olyanná válsz, aki mindent képes rezzenéstelenül és reakció nélkül elfogadni, érzékelni és megérteni ( amit egy szóval szembenézésnek, konfrontálásnak nevezek) , másrészt csak olyat teszel, amit mások még képesek konfrontálni.

Ha megnézed, Isten mindent eltűr, nem reagál, nem csap oda semmire, és nem is okoz olyat, amit valaki ne lenne képes elviselni. Éppen olyan, mintha nem is lenne, de ez nem a nemlétét, hanem a tökéletes létét bizonyítja.

A második felét elég nehéz a gyakorlatban kivitelezni, az emberek eléggé változatosak. Ebben segít a másik ember tompasága, amin azt értem, hogy igazán el van merülve saját világában, saját nézőpontjának igazságában, az alapvető tételeinek megingathatatlanságában.

Ezzel csak az a probléma, hogy ez éppen a tökéletesség ellentéte. Nem a csúcs, hanem a mélypont.
Éppen ellentétes a céllal, ami az én megfogalmazásomban a tökéletesség, a tiédben a szentnek lenniség. Szerintem ezek hasonlóak, ám nem azonosak. Ámbár te tudod, mit mond számodra a szent fogalom.

Szóval az egyetlen nézőponttal rendelkezőkről ( pl. minden igazság a bibliában vagy a tudományban van), csak annyi a véleményem, hogy nem értették meg isten akaratát, Jézus útmutatását, és voltaképpen nem istenhívők, hanem istenkáromlók.
Szavakban és lényegtelen dolgokban tanúságot tesznek a hit mellett. De nem az jut be a mennyek országába, aki azt mondja, uram, uram, hanem aki a parancs ( cél) szerint cselekszik.
Isten nemcsak szabad akaratot az embernek, hogy a cél irányába haladjon vagy ne haladjon, hanem értelmet is, hogy a célt magát felismerje, és a haladásával párhuzamosan egyre pontosabban ismerje fel.

Az egyház hatalmi ( és anyagi) érdekből cserbenhagyta az embereket, valójában nem segíti őket a cél felé való haladásukban.
Ez meglátszik az egyház elfogadottságán, pedig éppen az elfogadottságának ( tömegbázisának) növelése miatt áldozta fel Jézus tanításának lényegét.
És semmiféle elképzelése sincs, hogyan lehet ahhoz visszatérni.
A biblia abszolut hitelességének elfogadása remek érv bárkinek bármilyen gondolata ellen, csak éppen tökéletes zsákutca, és az egyház saját maga ásta verme, amibe szépen beleesett.
És csakis az erőszak segített egy darabig, beleértve az olyan momentumokat, mint a tömeggyilkos István királyunk ténykedését vagy a "szent" inkvizíciót.
És ahogyan elveszíti a félelmetes ( elkárhozással való fenyegetés) és kényszerítő jellegét és erejét, úgy fog a nullához tendálni.
Megszentelt akkor ez a dolog vagy csak a mély emberi butaság megnyilvánulása?