Két másik magániskolát is próbáltunk. Az egyik szemérmetlenül drága volt, és köszönőviszonyban sem voltak a körülmények sem a számlával, sem az ígéretekkel. A családok is rémesek voltak, a legviszataszítóbban hivalkodó újgazdagok vitték a prímet.
A másik elég jó, színvonalas iskola, szimpatikus pedagógiai programmal, amit elég jól meg is valósítanak -- különösen az alsó tagozatban, de a gyerekem egy idő után nem érezte jól magát az osztályában, mert a jeles bizonyítványával nem tudott magának olyan megbecsülést kivívni magának a közösségben, mint mások a menő cuccaikkal. (Nagyon jellemző sajnos, hogy sokat dolgozó és többnyire szimpatikus, nagyon jómódú emberek nagyon neveletlen, elkényeztetett gyerekei rázzák ott a rongyot...)
Ezen kívül alkalmunk volt tapasztalatokat szerezni két állami iskoláról is, mindkettő színvonalas állami gimnázium hírében áll, az egyikről lesújtó tapasztalatokat szereztünk az okatás színvonalának szempontjából, a másik elég jó, de itt is azt látom, hogy az előnyeit azért is tudja annyira jól kihasználni a gyerekem, mert nem egy jutalmazáson és büntetésen alapuló tekintélyelvű szisztémában szocializálódott, hanem tisztában van a saját értékeivel és érdekeivel, és nem fél érvényre juttatni őket.

Mi kimondottan a második gyerekünk túlérzékeny alkatához kerestünk iskolát, és találtuk meg a Waldorfban az ideális jelöltet.
Nekünk ez teljesen bejött, és aztán már a többi gyerekünket is odavittük.
Csak időközben váltunk a wladorf-pedagógia elkötelezett támogatóivá.