Ehhh, az a baj, hogy sokan azt hiszik, hogy a trágyázás egyenlő szar kihordásával. Ez nem így van, a trágyát érlelni kell, amíg a konzisztenciája megfelelő lesz, és a úgy kell tárolni, hogy a benne lévő tápanyagok jól feltáródjanak.

Az igazi trágya nem szar, hanem morzsalékos szerkezetű, nem büdös valami, amelyben pl. a szalmamaradványok már egyáltalán nem látszanak. Trágyaszarvasban érlelik. Kezelése sok gondosságot igényel, pl. a fedetlenül leborított szarkupac nitrogéntartalma kb. az 1/x függvénnyel megegyező görbe szerint csökken. Ha párszor meg is ázik, akkor csak foszfor és kálium marad benne. De ha nem szántod be a kihordás napján, akkor is elvész a trágya N hatóanyag tartalmának cca. 40%-a az első napon. Pláne műtrágya esetén.

Nagyon nem mindegy, hogy milyen mélyre teszed a trágyát, pl. műtrágyát nem szoktak 50 cm-rel, vagy annál mélyebbre tenni, mert lecementálódik. Tipikusan tárcsával szokták beforgatni, 15-30 cm-re.

Ezen kívül nagyon nem mindegy, hogy mennyit pótolsz vissza - miből mennyit. Ha túltrágyázod a növényt, az száradási tüneteket okozhat. Másrészt kihajítasz egy csomó pénzt olyan hatóanyagra, ami feleslegben lesz. Felborítja a talaj pH-ját, eltorzítja a mikroorganizmus populációt, esetleg savanyodást, szikesedést indít el. A nagyüzemi gazdaságok komoly tanulópénzeket fizettek az 50-es 60-as években a mértéktelen műtrágyázással. Egy halott talajt rendbe tenni pedig sok pénz és hosszú idő.