Én ezt a mennyiségi visszaütést nem tapasztalom. Igaz, hogy 12 fürt szőlőt hagyok egy tőkén, noha hozna vag harmincat, a többit még fürtzáródáskor leszedem. A fürtök akkorák, amekkorák csak lehetnek, életerősek, a szőlő levele méregzöld, a termés rendesen megkötődik (ha nincs sok eső virágzáskor), a vesszők vastagságát meg a tenyeremben lévő izomláz igazolja a tavaszi metszés után.

Ha trágyáznék, szervestrágyát tennék el (elsősorban a talajszerkezet javító hatás miatt), de voltam egy Szepsy borbemutatón, ahol azt állította, hogy ő nem használ semmiféle trágyát.

Egyébként pedig azt gondolom, hogy olyan adottságú szőlőnél, mint az enyém, ahol egy erdő van a hegy tetején, a talajvízzel bőségesen elegendő tápanyag szivárog le a szőlőhöz.

A tehenészeti példa jó, de szerintem visszaüt rátok: a húsmarha, ami csak legel (Szent Györgytől Szent Mihályig), az is ad tejet, nemcsak a zárt tartásban takarmányozott tejhasznú fajta. Igaz kevesebbet, de jó minőségűt. A tejhasznú marha négyszer annyit ad, de lényegesen alacsonyabb zsírtartalmút. A tejhasznú fajtákon belül is példálózhatunk: a hegyi tarkákkal (4,0% zsírtartalom - 30 liter) és a holsten frízekkel (3% zsírtartalom - 40 liter).