az sem következik, hogy van. minden tapasztalatunk azt mutatja hogy sokkal valószínűbb, hogy nincs.

Leírom miért gondolom így:

Bármilyen olyan megélés, vagy érzés, ami azt mutatja, hogy van ilyen isten az ember belsőjéből ered. A saját tudata jut el erre a következtetésre (most hagyjuk hogy irracionális). Van eki ilyen van aki olyan következtetésre jut , de eljut oda, hogy van isten.

Vannak aztán olyanok ezek között akik hiszik, vagy tudják, (stb), hogy isten szól hozzájuk, és hogy neghallgatja amit ők mondanak neki.


Namost ezek között vannak olyanok, akik tudják, hogy isten azt mondja nekik, hogy ne dolgozz szombaton, vagy ne egyél húst, vagy imádkozz, vagy azt mondja neki, hogy térits el egy repülőt és vezesd neki egy toronyháznak mert csak igy üdvözülsz.

Namármost azok az emberek aki azt mondják, hogy isten szólt hozzájuk és ezt mondta (hasonlók vannak sikertelen öngyilkosmerénylők kihallgatásakor) akkor ki és milyen alapon mondhatja azt, hogy ez az ember őrült, vagy hogy nekli nem is isten mondta azt amit mondott?

Ha elfogasjuk pl. amiot avi állít, akkor miért nem fogadjuk el azt amit az öngyilkos merénylő állít?

Mit valószínűsít ez jobban, azt hogy van isten, vagy azt, hogy nincs?