Ó de jó, hogy így ismersz.

Már vártam ezt a reakciót, természetsen nem ismerhetlek, azért provokáltalak, hogy megértessem veled, te sem ismerhetsz engem, és alaptalan volt az indító észrevételed, mellyel hozzám közeledtél. Az intellektuális őszinteség hiánya. Ilyen kis sémt nagyon könnyű a másikra húzni, megmutattam, hogy én is rádhúzhatom ugyanúgy, de ennek semmi értelme.

Jobban félek egy arab muszlimtól egy repülőn, mint egy kitalált istentől.
Látod ez a különbség köztünk, én nem félek, mert úgy gondolom, hogy Isten a hajam szálát is számontartja, csak olyan történhet meg velem, ami a javamra válik. És ha ez adott esetben egy repülőgép felrobbanása, amelyiken utazom, akkor kilépek a porhüvelyből, de nem áll meg semmi, mert én hiszek a halál utáni életben. Ha van halál utáni élet, akkor lám van, és folytatom, ha nincs, akkor meg nincs semmi, ami bár elképzelhetetlen, de ha nincs, akkor a semmi rossz sem lehet. Ezért nem félek én.

Hidd el, sok vallásos ember van akinek sokkal jobban kéne tartania bármilyen istentől mint nekem.
Persze, mert a legtöbb vallás, tisztelet a buddhizmusnak, mint kivételnek, személyes és itélkező, büntető Istenben hisz. Sajnos a kereszténység is, noha Jézus szerint Atyja felhozza napját jóra-rosszra egyaránt, sé esőjével enyhet ad igaznak és hamisnak. Ebből megérthető és felfogható, hogy az ellentétek egyesülnek benne, és nem tesz különbséget jó és rossz között, így Istentől félni felesleges.

SEMMI de SEMMI nem bizonyitja, hogy marhára érdekelné a te, vagy bármilyen más ember sorsa, főleg nem hogy meghallgat, vagy beszél hozzád.
Mint írtam, személyreszóló csak nekem érvényes bizonyságokat kaptam, ezeket te vagy elhiszed, vagy nem, kapcsolatunk hasonlít egy kölcsönös szerelemhez, ami érzelem, ennélfogva értelmi uton lehetetlen  megközelíteni. Visszacsatolok az igazság kérdéséhez, az ember szubjektum, így objektív szemlélet számára nincs, csak ha kilép szubjektumi mivoltából újjászületik, és istenember lesz.