Igazából nem is ez az, ami szörnyű; ha az embernek végtelen a türelme, elintézheti egy ajkbiggyesztéssel, miközben helyére vonszolja a szócskát. Nagyon sok úgynevezett fordítónál (tisztelet a kivételnek) sokkal nagyobb problémát jelent, hogy nem figyel a szövegre, értelmetlen mondatot ír és nem olvassa vissza, a szöveg így kerül a szerkesztőhöz, aki aztán sebesen lapozgatja az eredeti könyvet, hogy mi a francot akart mondani az a mondat eredetileg. A szöveg fordítása pedig elvileg az értelmezésnél kezdődik. Nemegyszer bámultam el se füle, se farka mondatokon (pl. "Be kell következnie annak, ami eljön" -- így, szó szerint); olyanokon, amelyek nyelvtanilag értelmetlenek voltak, és/vagy több jelentést hordoztak; olyanokon, amelyeken mintha elaludt volna a fordító és később fejezte volna be visszaolvasás nélkül; olyanokon, amelyeket mintha nem magyar anyanyelvű fordított volna, mert nyelvtanilag helyesek voltak, de sután, idegenül hangzottak, semmi sem utalt arra, hogy a fordító kicsit is beleélte volna magát a szituációba, és a szavak egymás mellé rakosgatása helyett inkább arra koncentrált volna, hogyan hangozna az a mondat magyarul. És még sorolhatnám. Egyszer megnyitottam egy dokumentumot, hogy elkezdjem kigyűjteni az összes ökörséget, amellyel találkozok, hogy szabad időmben azokon röhögcséljek, aztán rájöttem, hogy inkább sírni támad kedvem rajtuk.

Az alanti hozzászólás (és hozzáállás) is szép tárháza az ilyen értelmetlenségeknek és figyelmetlenségnek. "Német és angol nyelvű sci-fi és fantasy verseket fordítok idegen nyelvről magyarra." Nem is hinné az ember, ha nem nyomatékosítják neki kétszer, hogy az angol és a német bizony -- mármint a magyarhoz képest -- idegen nyelv. Abba meg bele se merek gondolni, mit is takar, ha valaki verset tud fordítani, de prózát nem. Időnként velem is előfordult, hogy ki kellett találnom versikéket egy adott szövegbe passzintva úgy, hogy lehetőleg rímeljenek is, helyén legyen a szótagszám meg mifene, ja és lehetőség szerint kapcsolódjon a történethez; hát bizony mondom, emberek, meg kellett erőltetnem magamat. Azt nem állíthatja senki komolyan, akármiféle fantasyversekről van szó, hogy általában könnyebben vágja verssorokba a szöveget, mint ha kötetlenül hagyná.
Erről ennyit.

Nem mentegetem magam a beszólásomért; szerintem érthető olyasvalaki részéről, aki három ujján meg tudja számolni, hány lelkiismeretes fordítóval találkozott munkája során. Ismétlem újra: tisztelet a kivételeknek, akikkel oly ritkán hoz össze a sors. A fordító munkája az igényességnél kezdődik; s az, hogy valakit valamely nyelvszakról öntött ki a gyártógép, egyáltalán nem feltételezi, hogy rögtön magyarul is tud -- bizony azt meg kell tanulni, leginkább például olvasással. Az pediglen nem mentség, hogy egy kötetlen fórumon "elhanyagolhatja" az írását az ember (hacsak nem szándékosan/poénból teszi), ugyanis egy közepes szintű fordítónál is állnia kell annak az alapszabálynak, hogy odafigyelek arra, amit írok, mert nem tudom a csínját, mert még nem rutinom -- hiszen ez akapján ítélhetnek meg engem. Bizony egyáltalán nem bánom, hogy annak idején, amikor kötetlen stílusú életrajzot kértek tőlem próbaképpen egy kiadónál, elutasítottak, figyelmeztetve számos, akkor ejtett hibámra, hiszen a kritika révén tanultam meg odafigyelni arra, amit csinálok. Óriási tévhit, hogy akinek anyanyelve a magyar, és beszél egy idegen nyelvet, az kapásból műveket fordítani is tud.

Egyébként nem szokásom senkinek a stílusát kritizálni, de az említett hozzászóláson megakadt a szemem, s a fordítói törekvést látva nem bírtam megállni szó nélkül. Már megyek is tovább, zavarni pláne nem akarok.