A 10 Wasted Years-en csak Maiden nótákat játszunk, de valóban készülnek a saját dalok. Már 6-7 dal vázlata megvan és 3-at össze is raktunk, egyenlőre ének nélkül. Idő hiányában sajnos lassan halad, de egyszer majdcsak elkészül:)

A Seventh Son-on tényleg nem olyan direktek a gitárok, mint mondjuk a Powerslave-en, viszont nagyon jó hangulata van és nagyon egyéni. Bár as többi classic lemez is. Technikalilag tulajdonképpen semmi kiemelkedő nincs benne keverésileg, csak szépen meg van csinálva. Én pl. szeretem rajta ahogy az elszállósabb részek szólnak, meg tetszik, hogy van alja a lábdobnak, meg ilyenek. A szóló sound is nagyon bejön, bár az szinte mindig. Leginkább azt mondanám, hogy sikerült nagyon elkapni a dalok hangulatát.

Adrian-Dave téma. Elég nehezen tudnák egymás dolgait precízen eljátszani, tulajdonképpen pont olyan nehezen, mint én, vagy bárki más  gitáros. Ehhez egy élet munkája kellene, mert annyira egyéni mind a kettő játékstílusa. Persze valami hasonlót nyilván azonnal tud rittyenteni mindkettő, mert eleget hallották már egymást, és így a jellegzetes fikcsiket ismerik egymástól, de mindegyiknek vannak olyan dolgai, amivel a másik megkínlódna. Mi amúgy  cserélgetjük, hogy mikor kit játszunk, bár túlnyomó többségben én játszom Adriant, de valamennyire mi is tudunk Dave és Adrian stílusában imprózni, ha szükséges.

Dave nagyságrendekkel lazább kezet kapott, amikor a képességekért állt sorba, ez tény. Ezért tud olyan nagyon gyorsan és lazán játszani. Amúgy az Adrian szólókban is vannak meglepően gyors dolgok és sokszor azon csodálkozom, hogy egy-két részt hogy a fenében tudott eljátszani annak idején, pedig akkor még szalagos magnó volt, szóval nem lehetett vagdosni csak nagyobb részegységeket. Nála ezek nem olyan látványosak, csak akkor derül ki, amikor az ember el akarja játszani és rohadtul nem megy, csak sok gyakorlással. Neki az a titka, hogy agyas, olyan dolgokat játszik, amik nem szokványosak és ezért sokszor kényelmetlenek. Nem vélelten, hogy néha  tótágast áll a színpadon.

Dave-re úgy értem, hogy lusta, hogy szerintem soha életében egy percet nem kellett gyakorolnia a laza kezének köszönhetően. Meg pl. soha nem ült le szólót írni, a lemezek nála 100% improvizációk, aztán turnéra megtanulja őket nagyjából.  Mondjuk a nagyrészük kurvajó, szóval ő erre született, ilyen laza arc, igazi ösztön-gitáros. Ebben pl. hasonlít Janickra, csak Dave tisztábban játszik, de a soundja is olyan, hogy ezt elősegíti. Az imprókból fakadóan neki is vannak amúgy elég zavaros dolgai helyenként. Adrian meg inkább úgy csinálja a szólóit, hogy van egy-két kötött rész és egy-egy tekerést meg beleimprózik.