Ugyan sztich, fel a fejjel!

Képzelheted, mit éreztem 2006-ban, amikor előtte már hetekkel számoltam vissza a napokat, mint mindig, hogy mikor kezdődik már a verseny, és úgy feküdtem le előző este, hogy holnap végre kezdődik a nagy ünnep, az a 3 hét, ami szinte mindig a fénypontja szokott lenni az évemnek. És ehhez képest a nagy napon egy sms-re ébredtem, hogy hazazavarták Sevillát és gyakorlatilag kiírták a sportágból... Teljesen összetörtem, és nem is volt kedvem bekapcsolni a tévét, mert érdektelennek tűnt így az egész, ugyanazt éreztem, mint te most, mintha elvették volna a kedvenc játékomat. De képzelheted azt is, mit éreztek akkor az Ullrich drukkerek, gyanítom hasonlóan, főleg hogy 10 éve vártak a győzelemre, és amikor végre ténylegesen is lett volna esélye Jannak, akkor már a prológ előtt eldöntik a sorsát... Napokig nem is néztem a versenyt, de aztán csak rászántam magam, hogy elkezdjem újra követni, mert visszahúzott a szívem, és a baszkok Landaluzéval és Zubeldiával az élen végeredményben egy számomra nagyon pozitív két héttel ajándékoztak meg, ami visszaadta a hitemet. Ha valaki a sportot magát kedveli, és az egészét át tudja látni, nem csak egy kisebb részét, ami mondjuk a kedvenc versenyző vagy csapat lenne, akkor úgyse tud elszakadni attól a csodától, amit egy 3 hetes körverseny végigkövetése jelent. Vannak továbbra is ex Discovery versenyzők a mezőnyben, már csak miattuk is érdemes várnod a Tourt, szerintem megérdemlik. Nem mondom, hogy nem hiányzik Sevilla nekem a mezőnyből, mert rettentően, teljesen máshogyan szemlélem a sportágat, amióta a föld alá száműzték az okosok és kiírták a sportágból. De szépen lassan megbarátkoztam a helyzettel, bár megérteni továbbra sem tudom és a mai napig igazságtalannak tartom, de ezzel együtt éppen olyan gyermeki lelkesedéssel várom mindig az éppen aktuális versenyt és ugyanolyan naiv rajongással követem végig, mint 2000-2001 környékén, amikor még abszolúte gyerekfejjel megfogott a színes karaván és szerelmes lettem ebbe az egész körforgásba. Vagy nézd meg Vandát, neki előbb eltiltották az egyik kedvencét (Heras), majd a másikat éppen úgy írták ki a sportágból (Beloki), mint nekem Oscart. Aztán ehhez képest semmit sem veszítve a lelkesedéséből ugyanúgy fordítja az interjúkat, mint korábban. Na bumm, szar az élet, minden változik, de valami mégis mindig megmarad: az pedig a sportág szeretete.

A Tourra való kijutásról pedig ne tegyél le, egy csoda élőben, nekem elhiheted, én akkor is kimennék, ha 200 kínai versenyezne egymás ellen, akiket nem tudok megkülönböztetni egymástól :). Azt az érzést, hogy felkelsz egy szakasz előtt, kimész az út mellé, és melletted mindenki szeret mindenkit nemzethez való tartozástól függetlenül, látod, ahogy mindenki festi fel a kedvence nevét az útra, vagy éppen a transzparensét rendezgeti, ezrek készülődnek izgatottan, bringások tízezrei érkeznek, hogy még a versenyzők előtt meghódítsák az aznapi hegyet, mindenki kedves mindenkivel, és az 5 éves gyerektől a 80 éves aggastyánig mindenki gyermeki izgalommal várja a karavánt, aztán először meghallod a hellikoptert, először csak egészen távolról, aztán egyre közelebbről, és ezzel párhuzamosan a torkodban kezd el dobogni a szíved, aztán feltűnnek az első versenyzők az előtted lévő kanyarban, majd pedig fél méterre suhannak el előtted azok a kletterek, akiket csak TV-ben láttál korábban. Hatalmas sokk ez az egész, amikor először átéltem ezt 2006-ban Salzburgban, akkor konkrétan meg sem tudtam szólalni... Szóval ezek azok a dolgok, amik nincsenek benne a közvetítésben, de ezt mindenkinek át kell élni, mert életreszóló élmény, nekem elhiheted :). Tavaly voltam először Touron, de annyira megfogott a feeling, hogy például már ma 2 órám között francia térképpel a kezemben néztem a szakaszok profiljait, és járattam az agyam, hogy merre meg hogy lehetne menni. Érdekel is engem, hogy tavaly 2 hét alatt kétszer zuhanyoztam, és kb ötször ettem meleget... Megszállotság, tudom, de én már nem fogok változni :).

Meg még annyi, hogy szerintem azért nem lefutott dolog ez az egész, Johannak azért elég erős lobbija van, na meg sok idő van még júliusig, én még nem tartom lefutottnak ezt a történetet. Mindenesetre drukkolok nektek, hogy el tudjatok indulni, Contador nem ezt érdemelné.

Fel a fejjel és szebb napot!