Hidd el, hogy nem tudná. Teljesen másik iskola, mint Adrian. Janick egy alap hard-rock gitáros, de még annak is meglehetősen kötetlen, túlerőltetve az improvizációt. Ha igazán jó imprókat akar az ember hallani, akkor pl. Satrianit érdemes megnézni.

Na, ott vannak komoly dolgok, nem ilyen macskakaparás, amiket Janick szokott imprózni. Persze azért van egy-két jó dolga neki is.

Egyébként a lemezeken Adrian szólói is jórészt imprók, de ő többnyire megtanulja őket és el is tudja játszani. Szóval a lényeg, hogy Janick olyan távol áll Adrian stílusától amennyire csak lehetséges. Nem igazán érti, hogy mi történik Adriannél, ez egyértelműen hallatszik az adaptációiból. Persze nem csodálom, mert nehéz dolgai vannak Adriannek. Hangsúlyozom, hogy a ritmusjátékából sem sokra sikerült rájönnie, pedig az méginkább "mukaköri kötölessége" lett volna, mint a szólók. A szólóknál még valahogy rá lehet fogni, hogy ő a saját dolgait szeretné játszani, de az alapoknál már nem annyira. Sajnos azokat is nagyon elnagyoltan játszotta régen, pont úgy, mint a rosszabb tribute zenekarok.

Amióta visszament Adrian, azóta amúgy kicsit öszeszedte magát. Volt olyan buli, hogy ő nyomott jobb szólókat. A Maidenbe inkább véletlenül került, mint szakmai alapon. Dickinson hozta magával az első szólólemezéről, meg amúgyis régóta ismerték. A közönségben lényegesen jobb gitárosok tömkelege szokott lenni egy-egy Maiden bulin. Emellé még elég ripacs is, szóval nem a szívem csücske.