eltűnt látomás

 

állok a metróban

lökdösnek jobbra balra

siet a tömeg

és én csak vagyok,

nézem az arcokat

egy sem viszonoz

 

valami fék húz bennem

azért sem lépek

mint árban a gally

valamiben megakad

örvénycsikot húz

lesodorják sálam

 

nincs ki hozzám szólna

de lesz majd egy szempár

néz és csak úgy megáll

nem beszélünk, belül

a csend összeköt

és tisztán üzen

igen ő az ki megjött

 

újabb szerelvény

sodrás közénk

vacak egy állomás

eltűnt látomás

állok a metróban

lökdösnek jobbra balra

ő meg sehol a sodrásban...