Már tényleg nem merek semmit általánosságban leírni, biztosan van sok szar waldorf tanár- is ( a különbség, hogy ezeket legkésőbb pár év alatt kirúgják, főleg ha  szülők is szólnak, az államiban viszont vígan elvannak, valamint be lehet vonni másokat ilyen problémákba, pl kollégákat, aki aztán megnézik mi van, ellentétben az államival, ahol legtöbben kussolnak ilyenkor -tisztelet a kivételnek!!!), meg biztos vannak nagyon más waldorf-intézmények is. De:

Nálunk nincs szemét, nincs verekedés (letiltja az óvónő, ő mer rájuk szólni, sőt!), van fegyelem (pl rohadtul elvárják a pontosságot a rendezvényken, vagy akár csak a sima ovis napon -nekem ez utóbbival még gondom van), tény hogy hülyeségek miatt nem szólnak rájuk úton útfélen (pl -mivel én egy autokrata szülő vagyok-engem is idegesít ha egy gyerek az öltöző padlóján fetreng, én a sajátomra ilyenkor már rászólok, de el tudom fogadni, hogy ez nem mindenkinek olyan kruciális kérdés, és amíg másokat nem zavar kifejezetten vele, addig hagyják. Ha meg engem zavar, akkor simán rászólok, illetve megkérem, hogy ne csinálja, oszt jónagyot. eddig még nem volt ebből sem probléma. Általában is: ha valami gond van, akkor itt bizony szólni kell... talán ez a legnehezbb mindenkinek, senki sehol nem szeret konfrontálódni, de itt másképp, felülről, nem intéződnek el a dolgok..)

A különleges nevelési igényű gyerekeről meg véletlenül konkrétan tudom, hogy nálunk csoportonként max egyet vállalnak (talán a suliban max kettőt de nem biztos), pont azért, hogy ne terhelje a csoportot. Más kérdés, hogy ami máshol problémás, az itt még normál tartománynak számít...