Álmokról

 

Ahogy az emlékeimet

kéretlen sorolom, belém

döbben a felismerés:

mintha valaki más élte

volna meg azt az életet,

amit valaha magamnak

álmodtam meg.

Szép családot, kereket,

szerettem volna három

gyereket, először egy

fiút, mert nekem nem

volt bátyám, de szerettem

volna nagyon egyet, álmodtam

hát a fiam mellé egy kishúgot,

kit rajongással szerethet.

Aztán majdnem mindent

elvett tőlem az élet, s helyettem

valaki más élhette meg

azt az életet, amit én

kislányként magamnak

álmodtam meg… Most már

csak a könnyek mesélnek.