Sors könyve

 

(A naptár lapjai)

 

 

Ül a kövön a szerelmem

közel négy évesen,

nyelvét nyújtja rám

a régmúlt időből, vele

üzen a sors nekem:

hogy kicselezlek!

Itt egy gyermek,

látod, de nem érintheted,

le kell élned életed,

míg töredékhez elérve

a fiúcskából lett égő

tekintetű fiú, majd apa

s végül nagyapót

magadhoz ölelheted.

Meg kell értenem,

benne szeretem

a kicsiny gyermeket, s

az élet titkait kutató

srácot, most, hogy az ő

életét folyamatnak látom,

tán megértem a sajátom