Szia Miazmás! Szerintem addig nincs nagy baj ameddig az ember legalább magával szóba áll.Szóval szakértő én sem vagyok arra vannak itt régebbi motorosok.
Valóban úgy érzi az ember,hogy a harcművészetet némi misztikum lengi körűl.Ez kb. olyan mint a számítástecnika,amit én inkább ámítástechnikának neveznék.
Amikor én el kezdtem tai chit tanulni ez 1984 öszén kezdődött akkor határoztam el,hogy csak azt hiszem el amit látok és tapasztalok.Han mestertől olvastam,hogy ha kiváncsi vagy egy ételre azt meg kell kostolni.
Szóval mikor elkezdtem edzeni arra voltam kiváncs mikor fogok érezni valami változást a leroggyant fizikai állapotomba.Az első edzésen sétálgattunk fel alá meg szerintem több száz liter levegőt vettünk meg nyújtottunk egy keveset.Már másnap reggelre meg is lett az eredmény olyan izomlázam lett .hogy felálnii is alig tudtam.
És ez így ment hétről hétre ekkor még csak hetente egyszer edzettem.Álltunk rengeteget fában csináltuk a Nyolc brokádtekercset ,Damo gyakorlatait sétáltunk megfordított tornapadon előre hátra,majd csukott szemmel is.Ja és néha tai chiztünk is
Yang stilust tanultunk Volt aki az első edzés után nem jött többet volt aki később morzsolódott le.Itt az én első alapelvem a kitartás és elszántság.Bocs most dolgoznom kell majd folytatom.Szia Öcsike61