Nagyon nem tudok egyetérteni veled.
De bontsuk ketté: azt ugye nem vitatod, hogy az egyetemi felvétel elég sokszor azon a kétszer pár órán múlik, vagy négyszer, attól függ, amíg az érettségit abszolválod. Persze az esélyeidet tudod még javítani nyelvvizsgával, de ez javarészt a tehetősebb szülők gyerekeinek a játéka.
Ha egy szociálisan hátrányosabb gyerek szar napot fogott ki és elbaszta valamelyik érettségijét, akkor mehet költségtérítésesre, vagy lébecolhat egy évet és dobhat újra.
Míg egy burzsujabb és szerencsésebb simán bejut.
Innen viszont konzerválódnak az állapotok: az államilag finanszírozott szarhat bele az egészbe, a lényeg, hogy kettessel átkullogjon, nem igazán motiválja semmi többre. A költségtérítésest se, persze.
Így szépen újratermeljük a félművelt elitünket, remek.

A félévi osztályzat az nem minden esetben csak a vizsgán való teljesítésen múlik. Igen sok helyen, sok tárgyból biza összeadódik a zéhákból, házi feladatokból és a vizsgából. Nekem ez rokonszenvesebb, ugyanis a legtöbb vizsgán nem arra kíváncsiak, hogy mit tudsz, hanem hogy mit nem. Én taknyoltam már el úgy, hogy 11 tételt bevágtam, a tizenkettediket nem, mondok nem lehetek olyan peches. Lehettem. No meg ugye vannak annyira izgulós emberkék, akik egy vizsgahelyzetben leblokkolnak és még azt sem tudják előadni, amit amúgy jól tudnak.

A munkahelyes hasonlatod erősen sántít. Az, hogy mondjuk háromhetes határidőre kell valamit elvégezni, az nem egyenértékű azzal, hogy teszem azt egy óra alatt, stresszes helyzetben kell mindenáron teljesítened. No meg ugye egy munkahelyen ha elakadtál segítséget kérhetsz, ha elfelejtettél valamit utánanézhetsz, ha rájössz, hogy elrontottad, akkor visszatérsz és kijavítod, satöbbi.