Ez érdekes... Én inkább feldobódtam a "Kudarc"-tól: végre megint egy igazi "lemes" stílusú, inzertekkel dúsított, cselekményes, mégis elgondolkodtató, a sorai közt is olvasásra serkentő regény! A végén a dupla poén (a gomba-szerű lények és a főszereplő szórakozottsága, mert mindkettő kontraszt a korábbi eseményekhez képest) külön tetszett; azt kaptuk, amit megérdemeltünk, hiszen Lem könyvei az emberről szólnak...
A "Kudarc" újabb változata az emberi gondolkodástól (és felépítéstől, emiatt lelkülettől is) eltérő lények elképzelésének a Solaris mellett. Tulajdonképpen "A Legyőzhetetlen" is az, a benne szereplő "géplegyek" révén (kár, hogy az a regény túl egyszerűre, majdhogynem csak egy akció-sztorira sikeredett; érdekes, hogy az amerikaiaknál épp az a könyv aratott sikert...), és ne feledkezzünk meg "Az úr hangjá"-ról sem, ahol még elrugaszkodottabb az alapötlet, hiszen a regény végéig sem derül ki (hiszen nem derülhet, pont ez a lényeg), hogy értelmes lény(ek) jelsorozatát fogták-e, vagy csak a "szférák zenéjét"?
Semmi bajom Asimovval, nehogy félre értsetek, de Lem ötleteinek nagyobb a valóság-alapja. Asimov rengeteget írt, és remek ötlet volt részéről, hogy regényeinek többsége egyazon sztori részeit képezi. Elkövette azonban azt a hibát, hogy csillagász létére történelmi fikciót alkotott, sőt, ha precízek akarunk lenni, akkor nem is scifit írt, hanem fantasyt, amiképp a "Csillagok háborúja" is az, hiszen egy fantasy-nek nem feltétlenül kell középkori körülmények között játszódnia...
Lem "Solaris"-át és többi regényét, amelyek idegen bolygón játszódnak, igazán majd a jövőben kezdjük értékelni. Amikor az újabb szondák eredményei révén kiderül, mi is van a gázbolygók (Jupiter, Szaturnusz), a vízbolygók (Neptunusz, Uránusz), valamint bizonyos holdjaik, meg az exobolygók felszinén, tengereiben vagy sűrű gázburkában. Jó, ha felkészülünk a meglepetésekre, amiket majd a Lem-féle ötleteknél is különösebb élőformák felismerésének és megértésének nehézségei okoznak majd.
A Solaris amerikai feldolgozását pedig azért tekintsük hibái ellenére is pozitívumnak, mert rendezője és az egész stábja megpróbálta egy keleti íróra felhívni az amerikai közönség figyelmét, amely közönség túlságosan belterjes irodalmi érdeklődésében...