Nézd, két jóbarátom volt az első bamakós ralin, és sok mindent meséltek. Többek között azt is, hogy a baráti csapatból az amúgy kőliberális és humanista antropológusok a végén azt latolgatták, hogy a helyi lakosság napidíját mennyire lehet levinni, hogy ne lázadjanak fel, és épp csak ne halljanak éhen, asszem 75 centben egyeztek ki. Iszonyatos a sötétség, a nyomor és a lepusztultság, és a pampa szélén egy amúgy is összefirkált betonkunyhó oldalát lefújni közepesen tahó dolog, én - bevallom - felröhögtem a feliraton. Csikket kidobni és a felgyúló füvön röhögni már nem vicces.

Persze a TV2 akkor is nagyot villantott, vízfestéket és mobiltelefont vitt a szegény afrikai éhező gyerekeknek a sivatag szélére, ahol kizárt dolog, hogy vizet pocsékoljanak ilyesmire és nincs áram, ahol feltölthetnék a telefont. A vízfesték sorsa az lett, hogy megették a gyerekek.