Sokkal előrébb lennénk, ha tudnánk önkritikát gyakorolni. Ha belátnánk, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek, s ezt el is ismernénk. Még inkább előrébb lennénk, ha a barátunk nem venné zokon, ha barátilag felhívnánk figyelmét tévedéseire. Bölcs ember tanulna ebből. Mindez persze akkor lehetséges, ha az ellenfél egy közdelemben lenne annyira úriember, hogy az önkritikát gyakorlónak nem ront neki és nem naugyézik. Legfőképpen igaz ez, ha közös ügyeinkről van szó. Mert ott az ellenfél nem ellenfél, hanem harcostárs.

Tudom. Naív vagyok. El is hallgatok, mert még valaki önkritikának veszi.