"a dinamikusan fejlődő csapatjátékokban (labdarúgás, jégkorong, kosárlabda) MÁR nem az elsőszámú verseny."

Hokiban és kosárban továbbra is az olimpia a legnagyobb szám.
Ne tévesszen meg senkit az amerikai férfi (hiszen csak róluk van szó, a női csapatuk világéletében "eurokonform" volt) kosarasok dolga! Ők pont az athéni kudarc hatására változtatták meg gyökeresen a felkészülési és kiválasztási programjukat.
Ráadásul, túl a presztízsen, jelentős üzleti érdekek miatt is: Az NBA egyre nemzetközibbé válik, játékosállományban is, és bevételek alapján is. Márpedig ahol ekkora a nemzetközi "kitettség", ott időnként be kell bizonyítani - a világnak is, és magunknak is - hogy továbbra is mi vagyunk a legjobbak. És erre az olimpia a legmegfelelőbb terep, mivel a kosárvébé - szemben a focivébével - sokkal kisebb jelentőségű esemény.

Ami a hokit illeti, ott az olimpia alatt most már szünetel az NHL, míg VB alatt nem. Ennek megfelelő a torna erőssége is.

Kézilabdában szerintem szintén nehéz lebecsülni egy olyan eseményt, amelyre már kijutni is nagyon nehéz. Olimpiai éremet pedig csak akkor kapsz, ha két tornán is helyt tudtál állni.

Szóval, ezekben a sportágakban az olimpia lenudlizása inkább a távolmaradók körében dívhat, a kijutók valószínűleg másként látják a dolgot. (Különben a saját sikerüket értékelnék le.)


"A lényeg, hogy legyen egy gyors döntés és egy hosszútávon gondolkodás"

Hosszútávú gondolkodáson azt (is) szokták érteni, hogy egy kudarc után még nem rúgják ki a szövetségi kapitányt. Még akkor sem, ha tényleg ő hibázott. (Mivel kevés kézilabdát nézek, ezért nem tudom megítélni, most ez történt-e.)