Pár szóban az olimpia vs. világversenyek témában.

Magyarországon sportvezetői szinten szinte kötelező olimpiacentrikusnak lenni. Mint arról már több alkalommal szó volt, mi elsősorban azokban a sportágakban tudunk jó eredményeket elérni, amelyek a fejlettebb országokban kevésbé népszerűek. (Mondjuk mert rosszul közvetíthető, kevésbé látványos, vagy nem lehet sok reklámot beiktatni közben.) Ilyenek pl. a kajak-kenu, a vívás, a vizilabda, öttusa stb.

Ha megfigyeljük, ezekben a sportágakban valóban az ötkarikás győzelem nagyobb presztízsű, mint egy EB-, vagy VB-siker. Ellentétben az igazán üzleti alapokon nyugvó, a média igényeit jól kielégítő sportágakkal, amelyek esetében egy világbajnokság az igazi fokmérő. (Labdarúgás, jégkorong, kosárlabda, nagy tenisztornák). Ezek esetében az olimpia nem olyan nagy "durranás".

Mi a helyzet a kézilabdával? Nekem meggyőződésem, hogy a kézilabda az egyik legdinamikusabban fejlődő és ezáltal az egyik leglátványosabb, legeseménydúsabb sportág. A pár évtizeddel ezelőtti kelet-európai dominanciát ma már szinte teljesen felváltotta a nyugat-európai fölény. Felfedezték, pénzt tettek bele, népszerű lett. Úgy gondolom, egyre inkább háttérbe szorul a kézilabda esetében az olimpia fontossága. Mivel az ötkarikás játékok tornája - a felhígított mezőny miatt - sokkal kevésbé színvonalas, mint akár egy Európa-bajnokság. Analógia a focival, ott is szerintem a leggyengébb mezőny ma már az olimpián van

Többek között ezen okok miatt is úgy látom, hogy hazánk sportági vezetőinek alapvető érdeke az olimpiára fókuszáltatni a közvéleményt. A tradíciók miatt, az esélyek alapján elvárható sikerek okán - ha valamivel, hát egy-egy olimpiai címmel - tudnak "ernyőt" emelni maguk fölé, meghosszabbítani regnálásukat.