Hülyén hangzik, de ha pontszámban ugyanitt vagyunk az izlandiak verésével, a franciák elleni vereséggel, most papírformáról beszélnénk - pedig ugyanitt tartanánk.

Az Izland elleni zakóban a gólkülönbség volt a baj. Ha csak 2-3 góllal kapunk ki, akkor minden célunk megvalósul.

Vagy nem kapunk gólt a svédek ellen a végén, de ez más tészta, mert ott -4 is volt a vége felé.

Viszont ha egészében nézzük, a tendencia látszik: vb 9., EB (várhatóan) 8. hely.

Azaz beálltunk egy szintre, úgy látszik, ez a miénk, feljebb nincs. Mert bárkit képesek vagyunk megverni, sőt fel is állunk, de ki is pukkadunk. Most az Izland elleni meccs a legmaradandóbb emlék, holott volt egy parádé is a nyitányon.

Azt hiszem, összességében erre vagyunk kalibrálva. Lehet hozni a kötelezőket sorra, persze, elvárás is lehet - de aki ennek végig megfelel egy világversenyen, minden bizonnyal dobogós, sőt aranyérmes.

Na ezért nem vertük meg Izlandot, de ezért is vertük meg Spanyolországot. Mert benne vagyunk Európa 10 legjobb csapatában (ez egyben a világ 10 legjobbját is jelenti), de ennyi. Athénban kijött, előtte 1997-ben is. Várhatóan megint kijön majd, hogy ezt a hiányzó 2-3 pontot is megcsináljuk, de ahhoz még kb. 1-2-3 év kell.