No akkor én is nosztaligázok. Én 12-13 éves koromban hallottam először, ahogy a nagyfiúk istenítve emlegetik az Ájrömédört :) Akkoriban kezdtem hard rockot hallgatni, Rainbow, Black Sabbath, de bejött a Destruction és a Venom is :) Szóval megkaptam a játszótéren a Number of the Beastet, és nem volt visszaút. Szerettem nagyon az első három lemezt, de ami később teljesen lenyűgözött az a Piece of Mind volt, azóta is ez a kedvenc albumom. A Powerslave sem volt csalódás, de a Somewhere lassabban nőtt rám, ahogy a Seventh Son is, de aztán megszerettem ezeket is. Először nem igazán tetszettek a szintik és a hangzásvilág változása, akkoriban még metál purista voltam, a szintikre csípőből felhördültem :) A No Prayer viszont már teljesen kiábrándító volt, és miután kijött a számomra hasonlóan gyenge Fear, X és XI, végleg leírtam a Maident, főleg, hogy Dickinson kilépett. Egészen az újraegyesülésig...