Szerintem a Somewhere In Time után lefelé vitt az út, ha a Seventh Sont és a No Prayert nézzük. A Fearrel nagyobbat tudtak dobni, persze ez sem volt olyan, mint a nyocvanas évek első felében kiadott alkotásaik, (Én az első lemezre és a Powerslavere esküszöm a mai napig. Lehet, hogy korral jár:-))) ) de jobban sikerült, mint az előző kettő. Viszont, ha a 92-es doningtoni bulit megnézed, (szerintem az volt Dickinson búcsúbulija) ott azért jó formában van a banda, még ha Bruce nem is.