Derszu, amit írtál nem waldorf-módszer-probléma, szerintem. Ilyen máshol is előfordul és igen sajnálatos. Az epochális okatásnak az a lényege, hogy nem szabdalja darabokra az ismeretanyagot, van idő elmélyedni, nem kell oránként váltaniuk a gyerekeknek, így nagyobb az esély a valódi tanulásra. Nem minden gyereknek igénye ez, de pl az én nagyobbikom csak így tud működni. A kicsi szerintem más lesz, de majd meglátjuk.

Tényleg válogatnak, de nem az a szempont, hogy miben hiszel meg ilyesmik. Egyszerűen csak annyi, hogy bírják-e egymás szagát annyira, hogy tudjanak együttműködni a gyerek érdekében. És azért kell mindkét szülő, mert ha kiderül, hogy pl csak anyuka akarja a w-t, de apukának fenntartásai vannak, akkor inkább nem javasolják, mert az a gyereknek lesz rossz. A gyerek akkor fogja ugyanis úgy érezni, hogy jó helyen van, ha a szülei is ezt érzik és egyetértés van ezügyben.

Szerintem abba kellene hagyni a  vitatkozást olyanokkal, aki vagy nem képesek (ezt azért nem hiszem), vagy nem akarják (ezt inkább) megérteni a hsz-ek tartalmát. Lehet utálni a w-t, ellenszenvesnek tartani, kritizálni főleg, az mindenre és mindenkire ráfér, de olyan tényeken ne vitatkozzunk már, hogy kidobni a tv-t, meg szekta, mert az egyszerűen nem igaz, nincs róla mit beszélni tovább.

Üdv,

Monca

w-szülő , ateista, semmilyen-egyház-tag, tv és számítógép tulajdonos, húst-hússal evő, nagypofájú, kritikus, (mindennel, a w-al is), kétbalkezes (ergo nemkézműves), angyalokban nem hívő. Van itthon barbie, LEGO és sok puzzle is. Senki nem szól bele, hogy itthon mi hogy élünk, pedig van pár dolog, ami nem w-kompatibilis. Csak éppen összeegyeztethető, mert van tolerancia. Ennyi.