Mostanában elgondolkodom azon vajon fajgyűlölő vagyok-e? Megkaptam már egy két embertől itt a fórumon, de nem látom be, hogy az lennék.

 

Erre akkor jöttem rá, amikor a jó múltkor találkoztam egy néger orvossal. Eszembe se jutott utálni, a legcsekélyebb negatív érzést sem váltotta ki belőlem.

Ismerek egy cigány tanárnőt, pontosabban ott tanít ahol a fiam iskolába jár.

Sosem gondoltam úgy rá mint a társadalom mételyére. Egy kedves középkorú nő akit mindenki kedvel és elismer.

 

Ezzel szemben pedig "cigányozok" ha pillanatnyi indulataim ott tartanak. Amikor minden napra jut legalább egy dúrva cigányok álltal elkövetett bűntény ami sajtóhírként megjelenik.

 

 

Most akkor fajgyűlölő vagyok?

Fogalmazzuk át.

Utálom, az igénytelen, koszos, büdös, ápolatlan, tudatlan, erőszakos, embereket.

 

Arról én igazán nem tehetek, hogy a cigányság nagy része ilyen.

 

Változzanak meg, éljenek becsületes tisztességes életet, és akkor nem fogom őket utálni.

Ne akarjon senki meggyőzni arról, hogy az én felelősségem segíteni a cigányok felemelkedését. Nekem sem segített senki, igaz nem is vártam el.

Segíteni csak azon lehet aki változni akar, igaz az meg nem szorúl rá.

 

Összeségében szerintem nem vagyunk fajgyűlölők.

Hiszen pl. a bűnöző cigányok esetében, nem azt utáljuk aminek születtek, hanem amivé lettek.