Lehet, hogy ezek után végleg cippzárat kell tennem a klaviatúrámra, de!

 

Elég sokat vizsgálgattam a hegedű oszcillogrammját. (nem azért, mert doktorálni szándékoztam belőle!)

Sajnos, vagy hál Istennek a barátnőd füle jó, ha ilyen kis dolgokat meghall. Ez bizony nagy odafigyelést, és talán gyakorlást is igényel!

 

Viszont a hegedűn a vonó húzása, illeteve tolása nem eredményezi az húr amplitudó (kitérés) olyan változását, ami Te említettél. Persze vannak extrém esetek, de nem ez a jellemző! Általában, ha egy kifeszitett húrt megpengetünk, a pengetés irányában kitérítjük a nyugalmi helyzetéből. Értelem szerűen szeretne nyugalmi állapotba kerülni, de a visszahúzodás következtében a húr tömeg tehetetlensége miatt átlendül a másik irányba, ami közel olyan nagy kitérést tesz meg. Aztán jön a többi kilengés, ami már egyre kisebb, és végül lecseng a hang, és bekövetkezik a nyugalmi állapot. Ez a hegedűnél nem így van általában, mert a vonóval állandóan kényszeítjük a kilengésre a húrt. Nem is lehetne a hegedűn játszani, ha ezt a rezonancia fentartó mozgást nem tanuljuk meg. Tehát, itt arról van szó, hogy a húr folyamatos, és azonos kitérésre kényszerítjűk a vonó húzásával, és tolásával! Persze ennek mindíg fázisban kell lennie a húr rezgésével.

 

A harmónikával ugyan ez a helyzet, csak ott az oda-vissza áramló szél hozza rezgésbe a nyelvet. Itt is közel azonos a kitérése a rezgő nyelvnek.

Javaslom, -ha ennyire izgat ez a kérdés- hogy a COOL EDIT PRO programmal nézzél meg egy hegedű hangját. Milliszekundumonként lehet vele, és teljesen nyugodt lehetsz az itt leírtakban:-)

 

Egyébként a hangfalak fázis helyességéről még mindíg egy másfél voltos elemmel lehet a legbiztosabban megbizonyosodni. Amikor hozzá érinted az elemet a két pólusához, akkor jó, ha a membránok kifelé mozdulnak, és a pozitív sarka az elemnek, a hangfal pozitív sarkához van kötve. És fordítva....