Skaliczki Lászlónak megint sikerült addig forgatni a csapatot, amíg a norvégok simán elvertek minket.

Nem is lenne semmi baj, ha ez év közben csak egy szimpla meccsen történt volna, mert akkor tényleg ki kell mindenkit próbálni. De mikor egy héttel az EB előtt esély mutatkozik a házigazdákat megverni és így némi önbizalmat szerezve neki vágni az EB-nek nem értem miért kell minden poszton változtati, ott is ahol nem volt rá szükség.

Abból meg már kicsit elegem van, hogy vereség esetén minden szövetségi kapitány bírói nyomásról beszél. Talán, ha az ellenfélnek nem a nyakát, hanem a kezét próbálná a védekező játékos megfogni, vagy ziccerben nem vágnának szándékosan oda a labdát birtokló játékos kezére nem állítanának ki és nem lehetne játékvezetői nyomásról beszélni.

Persze mindig valamire kell fogni a vereséget, sokkal egyszerübb mint magunka nézni.

Tegnap a hosszú útra és a mezekre ma a játékvezetőre, holnap pedig majd a pálya borítására kenjük az esetlegesebb gyenge játékot.

Csak megjegyzem nem egészen egy hete a franciák is ugyanígy viszontagságosan utaztak és a szereléssel nekik sem volt minden rendben mégis simán győztek ellenünk.